Kitört a pókerőrület. A fiam egész nap a paklit pörgeti, a surrogó hang lassan az idegeimre megy. Mióta hírét vette, hogy a póker-világbajnokságot nemrég egy 22 éves tejfölösszájú dán fiú nyerte, a kamaszszal nem lehet bírni. Már csak hat év, és majd ő megmutatja…
Zsebpénzét „szakirodalomra” költi. Olvasd le, foszd ki! – ilyen című könyveket rendel, és már kezdek gyanakodni, hogy széfek feltörésére szakosodik. De nem. A tizenéves önfeledten temetkezik bele egy FBI-ügynökből lett kártyajátékos művébe. A szerző némi szerénytelenséggel élő hazugságvizsgálónak titulálja magát, és állítja, könyörtelenül leleplezi ellenfele blöffjeit. Számára árulkodó jel egy szemöldökrándítás, egy orrvakarás vagy egy vigyázatlan láblóbálás az asztal alatt. Rögvest megmondja, ki szorongat eldobni való lapokat, és kinek a kezében lapul olykor vagyont érő royal flush.
Először persze megmosolygom az én ártatlan fiamat. Aztán véletlen kiderül, hogy néhány hete szaktanári figyelmeztetést kapott – mivel órán is kártyázott. Én hangosan méltatlankodom, ő némán elém tolja az ellenőrzőt.
Hamisítatlan pókerarccal.