Doktor Szamaras álmodik

A falunak még mindig Szamaras Jóska vagyok, ugye, Dica? – kiált Ignácz József a szombati nagymosás, főzés és három gyerek körüli teendők között cikázó feleségének, aki buzgón helyesel. – Mikor tizenhárom éves koromban ideköltöztünk Besencére, nagy állatállományunk volt, főként szamarak – magyarázza kedélyesen a polgármester. Aztán képzeletben végigjárjuk az ezt követő, harminckét évnyi utat. Látjuk a nyolcadikos srácot, amint határozott célokkal vág neki a keszthelyi vendéglátó-ipari szakközépiskolának. A második tanév elején aztán nem veszik vissza a kollégiumba.
– Nagyon nyüzsgő gyerek voltam, azt mondták, bomlasztom a társaságot. Álltam a nagy csomagjaimmal a kollégiumban, másnap kezdődött a tanítás. Az igazgató széttárta a kezét: „Nem maradhatsz!” Átmentem a szomszédos vasútállomásra, ott töltöttem az éjszakát.
Ekkor összefogott mindenki: az osztálytársak szállást kerestek, a szülők a nagyobb testvérek keresetét is feláldozva összekuporgatták az anyagiakat, így Ignácz József albérletbe költözött és sikeresen befejezte az iskolát. Nyolc vendéglátós év következett, a pincérkedésre és anyagi javakra vonatkozó álmok a németektől hemzsegő Balatonon teljesültek.
– A Külkereskedelmi Főiskolára szerettem volna bejutni. Könyvtáraztam, éjszakánként tanultam. Angolból magántanárt fizettem, történelemből felvételi előkészítőre jártam. Nem vettek fel, pedig a szóbelim maximum pontosra sikerült…
Járt sok helyen, gyökeret mégsem tudott verni. Élete párját is a szülői ház szomszédságában találta meg, így hát visszatért az Ormánságba. Kocsmát nyitott, házat vett, és megalapította a pécsi Gandhi Gimnáziumot, pontosabban az alapítványt, amiből aztán az iskola kinőtt. A Gandhi Alapítványt azért hozták létre, hogy a tehetséges cigány gyerekek tanulhassanak. Azok is, akik mögött nincs olyan családi összefogás, mint mögötte volt, mikor a kollégiumból kitették.
Két éve került másodállásban Besence polgármesteri székébe. Ignácz Józsefet, az analfabéta szülők öt gyermekének legtehetségesebbikét ma már csak egy államvizsga választja el a jogi doktori címtől.
A polgármester örömmel kalauzol végig százharminc lelkes településének egyetlen utcáján. A fejlesztések első lépései már láthatók: az építőipari képzésre beiskolázott munkanélküliek záróvizsga apropóján felújították saját házaik homlokzatát. Egyik udvaron bográcsban pörkölt fő, muszáj megkóstolnunk.
– Látja, eszem ágában sincs beköltözni a városba. A gyerekeim itt szabadságban nőhetnek fel. Szabadon bicikliznek, az egész falu egy nagy játszótér. A kocsmámat is miattuk számoltam fel, nem akartam, hogy ott cseperedjenek.
Az övé a legszebb ház a településen, jegyzem meg sétánk végén. A polgármester szemlátomást büszke rá, ám hozzáteszi:
– Még polgármesterré választásom előtt újítottam fel, nehogy később gyanúsítgatni kezdjenek, miből telik rá. Mert irigység itt is létezik. Ha valamin, akkor ezen bukhat el a szép jövő.