Nők ne dirigáljanak!

Már egy „jóízűt” se dühönghet az ember lánya – ezt az igazságtalanságot már évekkel ezelőtt megjegyeztem magamnak. Az Északnyugati Egyetem tanulmánya szerint ugyanis az emberek elfogadják, sőt olykor még értékelik is, ha a munkahelyén egy férfi dühbe gurul, de ha ugyanezt egy nő teszi, akkor kevésbé hozzáértő színben tűnik fel. Egy mérges nő elveszíti a pozícióját, akármi is legyen, és nagy árat fizethet azért, ha kimutatja haragját, míg a férfiak érzelmi kitörése büntetlen marad – vélik a pszichológus szakemberek, ezért azt javasolják a hölgyeknek, hogy kezeljék kellő türelemmel a munkahelyi érzelmi viharokat.
Érdekes kísérlettel bizonyították téziseiket: férfiaknak és nőknek egyaránt videofelvételeket mutattak, amelyeken színészek játszottak el egy-egy álláskereső interjút. A kísérlet résztvevőit ezután megkérték, hogy osztályozzák a jelölteket aszerint, hogy mennyi felelősséget bíznának rájuk, mennyire hozzáértők, alkalmaznák-e őket, és ha igen, mennyi fizetésért. A férfiak és a nők egyaránt arra a következtetésre jutottak: a mérges férfi magasabb pozíciót, több fizetést érdemelt, és jobb teljesítményt néztek ki belőle, mint a mérges nőből.
A férfiak és a nők egyenlő megítélése több száz esztendő óta még mindig csak álom. Kár is ezen dühöngeni (pláne nőknek!), ezért elsősorban az erősen patriarchális szemléletű társadalom beidegződései okolhatók. Jól tükrözi ezt a Humán Rent Európa legfrissebb kutatása is. A megkérdezettek több mint fele szerint nőként nehezebb érvényesülni, mint férfiként. A probléma megítélésében jelentős a különbség a férfiak és a nők között: előbbiek 46, utóbbiak 61 százaléka ért egyet azzal, hogy a nőket hátrányok sújtják a munka világában.
Vegyük csak a fizetés kérdését! Az unióban a férfiak átlagosan 15 százalékkal keresnek többet, annak ellenére, hogy a nők képzettsége legalább olyan magas, munkaidejük és kapacitásuk megegyezik az erősebbik nemével. A tipikus női szakmák (például tanító) esetén akár 35-40 százalék is lehet a különbség. Ennek ráadásul egyenes következménye, hogy a nők nyugdíja is kevesebb lesz – pedig legalább 10-15 évvel tovább élnek, mint a férfiak.
Mindeközben a megkérdezett férfiak negyede még a probléma létét sem ismeri el…
Kedvezőtlen előítéletekről tanúskodik a nők főnöki szerepkörével kapcsolatos idegenkedés. Arra a kérdésre, hogy mennyire zavarná, ha munkahelyén egy női főnöktől kapna utasításokat, a válaszadók 76 százaléka felelte azt, hogy „egyáltalán nem”. Ugyanakkor igen nagy a különbség a megkérdezettek neme szerint: tízből négy férfit zavarna egy ilyen helyzet, míg tízből kilenc nő számára egy női főnök egyáltalán nem jelentene gondot.
Ezt a negatív diszkriminációt a nőkkel szemben a számok is visszatükrözik. Magyarország 50 vezető cégénél felső vezetői pozícióban csupán néhány hölgy tevékenykedik, a középvezetői beosztásokban pedig mindössze 10 százalék a nők aránya.
A kutatás vizsgálta az anyaságról és a családalapításról alkotott véleményünket is. A válaszadók 62 százaléka valahogy úgy gondolja, hogy a gyermekvállalás után munkába visszatérő nők rosszabb munkaerőnek számítanak, mint gyermekvállalás előtt. A „miértre” is akadt válaszuk: mert a munka és a család csak nagy áldozatokkal vagy egyáltalán nem egyeztethető össze egy nő életében. Következésképpen csak rosszul lehet csinálni együtt a kettőt…
Hát, jókorát tévednek! Tanulmányok sora bizonyítja, hogy a kisgyerekes anyukák hatékonysága – akár részmunkaidőben, akár távmunkában – jóval magasabb, mint fiatalabb, tapasztalatlanabb hölgy vagy férfi kollégáiké. A válasz egyszerű: gyerek mellett megtanulják okosan beosztani drága idejüket. Így válnak olcsóbb befektetéssé a munkáltatónak. Legyen az férfi vagy nő…