Paradicsomi küldetés

A Jézus Szent Szíve Rend egyedüli hazai misszionáriusaként él néhány éve Nemesvámoson Antoon Egging, ahol harmadmagával tizenhárom település lelki szolgálatát látja el plébánosként. Édesanyja az első világháború után több magyar gyerekkel együtt, kislányként érkezett Hollandiába.
– Már gyerekként is misszionárius szerettem volna lenni, mint édesapám unokatestvére, akinek történetei nagy hatással voltak rám – meséli. – A hozzám hasonló holland gyerekeknek Indonézia nem számított idegen országnak, mivel hosszú időn keresztül holland gyarmat volt. Amikor 27 évesen repülővel megérkeztem a hideg Hollandiából Jakartába, Indonézia fővárosába, minden más volt, de az ismerősség érzésével. Úgy éreztem, mintha a Paradicsomba érkeztem volna. A természet, a táj, a növények bujasága, az egzotikus táj és élővilág, a pálmafák, az óceán lenyűgözött.
A forróság, a mindig izzadt, nedves ruha, a por, a szúnyogok és a legyek – mindez eleinte kellemetlen volt számára, de hamar megszokta és megszerette az országot. Az éjszaka, de a nappal is hirtelen jön, ott alig van szürkület. Kivételes esetekben, havonta holdtöltekor, nincs éjszaka. Ilyenkor az egész falu fenn van, fiatalok és öregek: táncolnak, énekelnek, amíg a nap fel nem kel. Indonéziában az érzések és érzelmek erősebb hangsúlyt kapnak, mint Európában.
– Örökre emlékezetesek maradnak számomra a gyermekek, ahogy énekelve mellém szegődtek csoportosan, repesve az örömtől, hogy a falujukban fogok élni. A misszionárius megérkezése, valamint ott tartózkodása mindig ünnep a faluban. A plébániám gyakran a hajómon volt, ami szállásként is szolgált – olyan volt, mint egy ringó bölcső. Az indonéz emberek a vallásukat aktívan gyakorolják. A kis falvakban a fiatal hívők énekétől és táncától, a zsúfolásig megtelt templomok látványától meghatódik az ember. Nekik is szükségük van Isten közelségére, engem ez hajtott hozzájuk. A misszionárius elviszi hozzájuk a Fényt.
A Fehér Ló Közösségi Házban látható tárlaton nemcsak fotók, hanem a használati tárgyak révén is közelebb kerülhetünk egy olyan világhoz, amelyet elkerült a modern civilizáció. Ahol az emberek ezért nyitottabbak és őszintébbek nálunk.