Kutya ajándékba?

Karácsonytájt, egyéb ötlet híján, barátok, rokonok gyakran gondolják úgy, kedves ajándék szeretteiket egy apró kis állatkával megajándékozni. Ilyenkor aztán fenyőfa alá kerülhetnek az addig menhelyen raboskodó kutyusok. Jó azonban, ha tudjuk: a befogadott kedvenc nemcsak az új évig tartó csoda, hanem gazdájaként, remélhetően sok-sok éven át a mi feladatunk lesz, hogy egészséges és teljes életet biztosítsunk számára. Állatot ajándékozni alapos átgondolás nélkül nagy felelőtlenség, hiszen amellett, hogy a leendő gazdát felkészületlenül éri a rászakadó felelősség, nem adjuk meg a lehetőségét annak, hogy egymást válasszák ki a leendő házi kedvenccel.

De ha már így történt, és végül az ajándékozott is elfogadta az eleinte szörnyű felfordulást okozó szőrpamacsot, jó, ha elsőként is állatorvos után néz. (A fajtákról szóló, illetve a kutyatartás körülményeit taglaló könyvek tucatjai állnak rendelkezésre, ezekből mindenfajta okosság kiolvasható.) Az állatorvos rendszeres látogatása nem csupán oltásról vagy féregtelenítésről szól, hanem hasznos észrevételeket és információkat is kaphatunk tőle egy-egy vizsgálat után. A kezdő gazdákat sokat segíti boldogulásukban a megfelelő tájékozottság és az odafigyelés.

Sok értékes információhoz juthatunk kutyánk egészségi állapotát illetően simogatás vagy szőrápolás közben is, ugyanis ilyenkor felfedezhetjük azokat a duzzanatokat, csomókat, esetenként élősködőket, nyár elején a veszélyes toklászokat, amelyeket amúgy nem vennénk észre. Betegségre utalhat például, ha a szőr fénytelen és száraz. A szem vagy a fül gyulladás okozta kipirulása, váladékozása azonnali beavatkozást igényel, különösen akkor, ha a kutyán a fájdalom jelei is látszanak.

Az új jövevény, nagyon is helyénvalóan, idővel a családunk tagjává, mindennapjaink részévé válik, ezért aztán a szükséges oltásokkal, az élősködők elleni védelemmel, gyakori ápolással biztosítsuk a veszélymentes, higiénikus körülményeket mindannyiunk számukra. Különösen igaz ez a gyermekekre, akik leggyakrabban együtt játszanak, együtt élnek a házi kedvenccel. A Kutyapostás lánya például huszonévesen vallotta be, hogy 8-9 esztendősen „egy tálból csemegézett” akkori kutyánkkal: Szandráé volt a tészta, Artúré meg a hús…