Lapod zene füleimnek

 „Hogy vagy, édes Olgám, és hogy teltek az ünnepek? A kis Jézuska hozott-e valamit? Az idén rólam elfelejtkezett… de mit csináljak, jövőre jobban viselem magam, akkor talán reám is fog gondolni… Kedves mamád kezeit, téged pedig számtalanszor csókol: B. J.” Régi szokás szerint dátumot és helyet is írtak rá: 1905, Újdiósgyőr. A szereplőkről nem tudunk semmit, de a lap nem kallódott el, az Országos Széchényi Könyvtár képeslapgyűjteménye megőrizte.
Egyesek August Schwarz oldenburgi kereskedőt tartják a képeslap feltalálójának, aki 1870-ben egy német levelezőlap bal felső sarkára egy ágyú mögött álló tüzér képét nyomtatta. A századforduló táján a hatalmas érdeklődés hatására a kiadók újabb és újabb ötletekkel próbálták megfogni a vevőket. Nagy siker volt annak idején az átvilágítós képeslap, amely fény felé tartva egy másik képet tesz láthatóvá – például egy lap átszellemült arccal zongorázó hölgyet ábrázol, de a fény felé tartva láthatóvá válnak a szomszédok, amint fülüket befogva menekülnek el otthonról.
Az I. világháború újabb hatalmas lökést adott a képeslapkiadásnak. A csataképek, a fegyverek, a térképek, a hadipropaganda kimeríthetetlen tárháza volt a lapok témájának. A két világháború között tömegessé vált a filmjelenetek és a színészek „képeslaposítása”. A hatvanas években született a hangos képeslap, melyet lemezjátszón meg is lehetett hallgatni.
Mára a képeslapküldés kiment a divatból – de a legtöbbet változatlanul decemberben indítjuk útjára üzenetünkkel –, mert a mobiltelefon, az SMS, az e-mail egyszerűbb, gyorsabb, esetenként még olcsóbb is. A képeslap azonban máig él. Ahogy a festészet sem szűnt meg a fényképezés feltalálásával, a mozi és a színház sem halt meg a televízió megjelenésével, és az újságok sem múltak el az internet elterjedésével...