Szabályos a tusolás

Öt óra előtt öt perccel a szülők hívták az orvosi ügyeletet. Az asszisztens felvette a telefont, szólt az alvó doktornőnek, aki ezek után egy óráig készülődött, öltözködött, táskát pakolt, még tusolásra is szakított időt. Hat óra előtt tíz perccel a szülők újra telefonáltak, hogy a beteg fullad. A doktornő ekkor elindult, de mire odaért, a gyerek meghalt.
A szülők pótmagánvádas eljárást indítottak az orvos ellen, halált okozó, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés miatt. Véleményük szerint az orvos megszegte foglalkozása szabályait akkor, amikor egy óráig szöszmötölt indulás előtt, és ez okozta a kisfiú halálát. Az orvos ügyvédje azzal érvelt, hogy nincs semmilyen szabály, amely megszabná, milyen gyorsan kell az ügyeletben lévő orvosnak elindulnia, ezért a vádlott nem szegett meg semmiféle foglalkozási szabályt. Ráadásul a szülők az első hívás alkalmával nem mondták el, hogy életfontosságú szerveket érintő gyulladásos betegségei is voltak a kisfiúnak. Az utolsó érve a védelemnek az volt, hogy a szakértő szerint az orvos akkor sem tudott volna segíteni, ha időben a helyszínre ér.
A szakértő is úgy vélte, hogy mivel a háziorvos előtte való nap látta a beteget, és a hívásból csak sima felső légúti gyulladásra lehetett következtetni, az egyórás késés nem szabályellenes. A szülők viszont felvetették, hogy ha nincsen szabály arra, mennyi időn belül kell az orvosnak elindulnia, amennyiben semmi más dolga nincs, akkor ez ad absurdum arra a következtetésre is vezethetne, hogy el sem kell indulnia egyáltalán, és az ebből eredő következményekért sem felelős.
A bíróság azt mondta ki, hogy egyrészt a veszélyhelyzetet nem a doktornő mulasztása okozta, másrészt szakmája szabályait sem szegte meg. Ez nem azt jelenti, hogy el lehet indulni bárhová is egyórás késéssel, viszont olyan esetben, amikor az elérhető információk szerint az ügy nem súlyos, ez megengedhető. Ezért az ügyeletes orvost a bíróság felmentette.