Elmélkedés

Jézus megszabadít egy megszállottat a tisztátalan lélektől, s ezt nem erőfitogtatásból, hanem szeretetből teszi. Ezzel mutatja meg igazi lelki hatalmát. Szelíd határozottsággal szól lelkiismeretünkhöz. Nem könyvből, hanem életével tanít. A legmegdöbbentőbb a szeretete, az, hogy Isten Fiaként minden emberért vállalta a kereszthalált. S mi meg tudjuk váltani önmagunkat? Sok tanácsot lehet hallani erről. Mégsem jut el ezzel az ember a teljes boldogságra, mert van a szívünkben egy hely – akár akarjuk, akár nem –, amelyet egyedül Isten tud betölteni. Mindenkinek joga van persze szabadon gondolkozni, ahogy most szokás: „Valószínűleg nincs Isten...”
XVI. Benedek pápa üzente a fiataloknak 2005-ben: „Ma a világ nagy részén furcsa módon elfeledkeztek Istenről, azt gondolják, hogy minden működik nélküle is. Ugyanakkor létezik a frusztráció érzése is, mindenkiben minden iránt. Isten elfeledése mellett nagy vallási kínálat is létezik, mindenki azt választja, ami elnyeri tetszését és sokan ebből hasznot is húznak. De ez a fajta vallásosság a végén nem segít ki bennünket. Kényelmes, de a szükség óráján magunkra maradunk.” Az ember egyedüllétét Jézus a feltámadásával törte át és megígérte, hogy „velünk marad a világ végezetéig”. Isten Jézusban mutatja meg irántunk való személyes szeretetét, akinek keresztjével tanít minket arra, hogy ezt továbbadjuk. A lelki nagyságot és hatalmat az Isten iránti engedelmesség és a szolgáló szeretet adja.