Ismétli magát a divat is

Szörényi
Pályám elején sokat szerepeltem az Illés, a Metró és az Omega együttessel. Rajtam kívül talán nincs is énekesnő, aki ugyanezt elmondhatja. Vidéki turnékon, televízióban, sőt filmeken is dolgoztunk együtt. Szörényi Levente írta például az Eltávozott nap című mozifilm zenéjét, akkor készült ez a felvétel rólunk, mivelhogy a főszerepet én játszottam. Levente akkoriban eléggé zárkózott és komoly volt, noha a fotó épp az ellenkezőjéről tanúskodik. Ám ahogy teltek az évek, jobban megismerhettem, milyen is ő valójában: kedves, vidám, szórakoztató ember. Szakmai útjaink többször összekapcsolódtak, az Életem lemeze című albumom alkotópárosa Szörényi Levente és Adamis Anna volt. Megtalált az István, a király is, az 1992-es sevillai világkiállításon bemutatott változatban Sarolt szerepét énekeltem. Nemrég pedig egy rólam készült portréműsorban idéztük fel együtt az emlékeinket.

Életveszélyben
Mészáros Márta filmjeivel több nemzetközi filmfesztiválra, így Bécsbe is eljutottam – ott készült rólunk a felvétel. Nagyra becsülöm a munkásságát, sokáig ő volt az egyetlen magyar filmrendezőnő. Talán furcsán hangzik, de eleinte féltem tőle. Soha nem szerettem a női főnököket és munkatársakat. Erre a feladatra férfiak valók, legalábbis az én életemben ez így volt. Nálunk a bátyám volt a családfő, a húgommal együtt felnéztünk rá. A zenészpályán pedig szinte kivétel nélkül férfiak vettek körül. Aztán Mészáros Mártában kellemesen csalódtam, nagyon jó volt vele forgatni. Ugyanezt mondhatom el Jancsó Miklósról is. Mintegy tizenöt filmben kaptam kisebb vagy nagyobb szerepet. Mindegyiket játéknak fogtam fel, nem terveztem, hogy emiatt felhagyok az énekléssel. S a rendezők egy idő után ragaszkodtak hozzám. Valószínűleg egy olyan amatőrt láttak bennem, aki képes hitelesen eljátszani a rá bízott szerepet. Néha életveszélyes helyzetek is adódtak. Azt például soha nem felejtem el, amikor egy vasúti sínen kellett autóval átrobognunk. A stáb lezárta az egész környéket, „csak” a menetrend szerinti vonatközlekedést hagyta figyelmen kívül. Az utolsó pillanatban értünk át a túloldalra, lehetett érezni, ahogy a szerelvény elsuhant mellettünk…

Külföld
Sokfelé jártam a nagyvilágban. Ami az előző rendszerben kisebb csodának számított, hiszen nem volt könnyű nyugati útlevélhez és valutához hozzájutni. Azt azonban felismerhették a vezetők, hogy a tehetségnek utat kell engedni, s a nemzetközi porondokon elért sikerekkel végül is az ország hírnevét öregbítjük. Több külföldi fesztiválon nyertem első díjat, listavezető dalaim, önálló tévéshow-im voltak, még japán nyelvű (!) lemezem is jelent meg. Angliában a Music Week 1974-ben nekem ítélte oda Az év énekesnője címet, az átadást örökítette meg a fotográfus. Egy svájci tévéfelvételen a The Who állt be mögém kísérő zenekarnak, hogy szegény magyar kislány ne árválkodjon egyedül a kamera előtt. Az is érdekes volt, amikor Hamburgban a Led Zeppelinnek kellett elhagynia a lemezstúdiót, mert a kiírás szerint nekem kezdődött a felvételem. Jól meg is néztek maguknak, nyilván nem láttak még magyar embert, aki a vasfüggöny mögül érkezett.

Ez a divat