Késő bánat ebgondolat

Egyik dolog, amibe bele tudott kapaszkodni, az volt, hogy a munkaviszony megszüntetéséről szóló közös megegyezést nem a szervezeti és működési szabályzatban kijelölt vezérigazgató írta alá, hanem a gazdasági vezérigazgató-helyettes. Minden cégnél meg van határozva, hogy ki gyakorolja a munkáltatói jogokat: ha más teszi ezt, akkor az intézkedése érvénytelen. Csakhogy ebben az esetben a vezérigazgató hosszabb időre volt távol, és a vállalat szabályai szerint ilyenkor a gazdasági vezérigazgató-helyettes jár el helyette. Emellett a vezérigazgató külön meghatalmazást is írt kollégájának – igaz, ezen sem iktatószám, sem más hiteles adat nem szerepelt arra nézve, hogy mikor is íródott valójában. Hivatkozott a munkavállaló arra is, hogy őt megtévesztették: azért írta alá a közös megegyezést, mert a munkáltató úgy tájékoztatta, ez számára kedvezőbb lesz.
A bíróságnak először abban kellett döntenie, hogy jogosult volt-e a gazdasági vezérigazgató-helyettes elbocsátani a munkavállalót. Erre a kérdésre a bíróság egyértelmű igennel válaszolt, mivel a cég szabályzata szerint ez a tisztviselő gyakorolja a munkáltatói jogokat a vezérigazgató távollétében. A másik felvetésre, hogy megtévesztette-e a munkáltató emberünket, cinikusan úgy válaszolt a bíróság, hogy egy megállapodás kedvező voltának megítélése szubjektív. Vagyis ha azt mondják valakinek, hogy írd alá, mert ez jó lesz neked, az nem ténybeli megtévesztés, mert hogy kinek mi a jó, az szubjektív megítélés alá esik. A munkavállaló aláírta a megállapodást annak ismeretében, hogy mit kap és mit nem kap, vagyis a tényeknek tudatában volt. Ezért a munkaviszony megszüntetéséről szóló közös megállapodás érvényes maradt.