Megpróbáltatások naplója VIII.

November 15., szombat
Diabetesz Junior Világnap. Furcsa, hogy egy ilyen rendezvényre megyünk, de minden rossz érzésem már a bejáratnál elmúlik. Ismerős arcok, azonos gondok, egyforma örömök... És egy fantasztikus előadás Dr. Blatniczky László főorvos úrtól. Hallgatom a szavait, és magam sem értem, de megnyugtat, amit mond. Arra kér minket, ne higgyünk a pletykalapoknak: belátható időn belül nincs remény, hogy gyógyíthatóvá válik a diabétesz. A jövő az inzulin beadásának,  adagolásának tökéletesítése. Erősítést kapok, hogy jó úton járok, amikor megfogalmazom magamnak azt, hogy mit hiszek Laura állapotáról: visszafordíthatatlan és végleges.

November 17., héftő
A hétvégi nyugalmam elszállt. Úgy érzem, segítségre van szükségem. Fogalmam sincs, hogy mit tegyek. Nem fogadom el, hogy így kell élnie, ilyen magas cukorral. Mindenhol azt olvasom, hogy a cél a vércukorszint közel normális szinten való tartása. Akkor Lauráé miért magas? Nem jó a kezelés? Változtatni kellene az adagokon, vagy magán az inzulin fajtáján?

November 20., csütörtök
Elmegyek a háziorvosunkhoz, egyedül. Kérem, hogy segítsen. Továbblépjek? Vagy teljesen normális, ahogy Laura eredményei alakulnak? Negyven percet beszélgetünk, és megnyugszom. Talán a hetek óta tartó feszültség teszi, a már túl sok bizonytalanság. Jó érzés, hogy végre valaki kimondja, ne keressek logikát a cukorbetegségben. Minden nap, minden pillanat okozhat meglepetéseket. El kell fogadnom, hogy akkor is magas lehet a vércukorszintje, ha mindent tökéletesen csinálok. Én is, ő is.

November 28., péntek
Elborzaszt, ha az elmúlt hónapra gondolok. Laura vércukorszintje szinte folyamatosan 15 fölött volt, fáradt és ingerlékeny. Elkeseríti, hogy hármast kapott a szorgalmára, és engem is elszomorít az eredmény. Én ugyanis láttam, hogy mennyire igyekszik. De van, amikor egyszerűen nem képes túllépni önmagán. Tizenegy éves. Az ötödik osztály amúgy is kihívásokkal tele, nehéz év, és neki még ott van a cukorbetegsége. Elgondolkodom azon, talán nem jól tettem, hogy a tanárokkal nem beszéltem erről többet. De annyira szeretném, ha úgy élne, ahogy a többiek!