Tenyésztő vagy szaporító?

A szaporító egyszerre több, divatos fajtát tart – de legalább ilyen gyanús, ha csak egyetlen kutyája van –, az állatokról papírokat, törzskönyvet, orvosi szűrési eredményeket nem tud mutatni, a kutyákat nem tartja kiemelkedően jó körülmények közt, vagy meg sem lehet nézni a tartási helyet. A kölyköket hamar, 4-6 hetes korukban eladja, akár egy egész almot is lehet tőle vásárolni. Ezzel szemben a tenyésztő leginkább egy, de maximum két-három fajtát tart, kutyáiról hivatalos dokumentumokat, törzskönyveket, orvosi eredményeket tud mutatni, és nem ad ki kölyköt 8-10 hetes kora előtt. (A tenyésztő a továbbiakban T., a szaporító pedig Sz.)

T. szakosztályi tag, kiállításokra, kutyás rendezvényekre jár, Sz. nem. T. törzskönyveket ad, amelyekben számos őst találunk, soha nem tenyészt és kínál eladásra törzskönyv nélküli kölyköket, Sz. szinte soha nem rendelkezik törzskönyvvel. T. nagy gondossággal választja ki a megfelelő gazdit a kenneléből származó kutyáknak, ha nincs meggyőződve, hogy a kutyája jó helyre kerül, nem adja oda. Gyakran szerződést köttet a vevővel, amelyben részletezi a tartás körülményeit is. Sz. örül, ha minden kutyáján túladott. T. jól ismeri kutyái tulajdonságait, a fajtajellemzőket, tudja, milyen egészséggel kapcsolatos problémák merülhetnek fel, Sz. nem ismeri különösebben a fajtát, gyakran azzal sincs tisztában, hogy milyen genetikai problémák léteznek.

T. felajánlja segítségét és bármikor szívesen ad tanácsot a hozzá fordulóknak, Sz. legfeljebb egy „Viszlát”-ot mormog távoztában a fogai közt. T. azért tenyészt, hogy egyre jobb kutyái legyenek, javítsa a vérvonalat és a fajtát, Sz. számára a tenyésztés pusztán anyagi forrás.

T. csak a megfelelő alom megszületésekor kínál eladásra kölyköket, a minőség a fontos számára, nem pedig a mennyiség, ezért előfordulhat, hogy „várólistára” kerülünk. Sz. folyamatosan elad, gyakran elsősorban kereskedőknek (büszkén meg is említi, hogy tőle bizony Olaszországba, Hollandiába is visznek kölyköket). Éppen ezért erősen gyanakodva vegyünk kutyát azoktól, akik így hirdetnek (sajnos, még a Kutyaújságban is): „kiskutyák folyamatosan kaphatók”, vagy, ami még roszszabb: erre-arra cserélhetők.