Túlélőtippeket tessék!

Egy dologban egyetértettek a fővárosi Mesterkurzus sorozat előadói: hogy nyakig merültünk a válságba. Attól óvtak, hogy a jellegzetes magyar hibába essünk, és pánikszerűen kapkodjunk vagy letargiába zuhanjunk. Hisz mindkét esetben tehetetlenül tűrjük, hogy széthulljon az életünk. Lássuk, szerintük mihez kezdjünk, hogy ép bőrrel és ép lélekkel megússzuk!

Alkalmazkodj!
Fogj nyulat!
Ha nem volnának krízisek, mi, emlősök még mindig apró, éjszakai életre berendezkedett „egérkék” volnánk a nagy dinók lábainál. Ám jött a válság – avagy a gondviselés – a Földhöz csapódó kisbolygó képében. A hirtelen jött hidegben kihaltak a dinoszauruszok, és mi a szárazföldi élet királyai lettünk – így vigasztalta hallgatóságát Lukács Béla elméleti fizikus. E tanmese értelmében ha jön a változás, kár lázadozni. Okosabb villámgyorsan alkalmazkodni az új körülményekhez. A közgazdászok szerint a krízis törvényszerű, ugyanis nem az egyenletes növekedés biztosítja az optimális fejlődést. Egy ideig beruházásokba öljük a pénzt, és keveset vásárolgatunk, aztán egyre többet fogyasztunk, és alig takarékoskodunk. Mikor túlzásba visszük a költekezést, jön a következő ciklus – és kezdhetjük újra az egészet.
Az évmilliók tanulsága, hogy a régi életmódjukhoz görcsösen ragaszkodók elvéreznek, a rugalmas túlélők pedig győzedelmeskednek. Azok, akik átvészelik a válságokat, verhetik a mellüket büszkeségükben, mert megerősödve kerülhetnek ki a helyzetből. A 15 ezer évvel ezelőtti Magdalena-völgyi ember például kényelmesen vadászgatott a rénszarvasra – csakhogy jött a globális felmelegedés. A rénszarvas északon maradt a hűvösben, emberünk pedig a fürgébb és kevesebb hússal kecsegtető nyulakból volt kénytelen zsákmányolni. A változás előtti fejjel gondolkodva szörnyű volt ez az új helyzet, így a csalódott vadász még a kellemesebbé vált klímának sem tudott jó szívvel örülni.