Borsodi gyilkosok

Két kiskutya került a falu határát jelző táblán 50 méterre túlra, ami elegendő volt egy arra autózó vadásznak, hogy a kocsijából ki se szállva (!) kilője mindkettőt. Az egyik, Maci, egy öregedő tacskó, szerencsére túlélte az ámokfutást, de négylábú társa ottmaradt.

Hogy mi a vadászat? – kérdezte Széchenyi Zsigmond, hogy aztán ő maga adja meg a választ: „Vadűzés és erdőzúgás; de több erdőzúgás! Az ember elmerülése a természetben…” Biztosan bennem a hiba, de sehol sem lelem azt a szakaszt, amely vadászatnak minősíti vétlen tacskók lelövését. S egyáltalán, hogyan meri magát vadásznak nevezni az, aki háziállatra lő? Anélkül, hogy különösebb etimológiai szófejtéssel fárasztanám e borsodi vadász agyállományát – félek, amúgy is hiába –, elárulom, hogy a vadász szavunk foglalkozásnév-képző, vagyis a vaddal foglalatoskodót jelöli. (Lásd még halász, madarász.) Amit azonban ez a vadember művelt, azt legfeljebb háziállatászatnak nevezhetnénk, amely szó nincs a magyar nyelvben. És épp így nincs helye az életben sem!

A régebbihez képest ugyan enyhébb formájában, de még mindig él az a törvény, amely a bizonyítottan (és ez fontos változás!) kárt okozó, kóbor kutyák kilövését a lakott területen kívül engedélyezi. E törvény csak arra jó, hogy takarja a gyilkos vágyat, hiszen többnyire nincs tanúja az esetnek, az agyonlőtt kutya is örökre hallgat már, a vadász meg azt mond, amit akar, sőt, ha kell, még el is húzza az agyonlőtt háziállatot a szükséges távolságra…

Kérdem a 40 éve vadászó barátomat, látott-e már kutyák által széttépett szarvast, vaddisznót? Csak nevet: a kutya nem éri utol a szarvast, de még a nyulat sem, a vaddisznótól meg elfut. Legfeljebb az fordulhat elő, hogy egy beteg állatot támadnak meg a kóbor kutyák. Ilyet tehát soha nem látott, de olyat elég gyakran, hogy amikor az erdő szélén látnak egy-két kutyát, mindig akad vadász, aki odaszól a sofőrnek, forduljunk csak gyorsan arrafelé. És a sofőrök minden esetben fordulnak, és a kutyákat minden esetben agyonlövik.

A vadászat sport, mondják – ami persze nem igaz: a mai fegyverek akár kilométerekről sem hibáznak –, de a sporthoz hozzá kell tartozzon az esély megadása is. Kérdem én, milyen esélye van egy kóbor kutyának, aki nem fél a kétlábútól, mert társának tekinti, vagyis nem fut el, s akár tíz méterről is lehet rá célba lőni? Nincs esély… Azt hiszem, itt az ideje, hogy megváltoztassák végre ezt a gyilkosokat mentegető ócska törvényt, addig pedig zárják börtönbe ezt a halálosztó puskatust.