Elmélkedés

A világosság és sötétség küzdelme jól jelképezi az emberben és az emberi közösségekben dúló harcot. A hit nélkül élő ember hétköznapi tapasztalatában ez a küzdelem vesztésre áll. Erősek a gyűlölet, az önzés és a hatalomvágy csapatai. Látszólag nap nap után leküzdik a szolidaritás, az önzetlenség és a szolgáló szeretet erőit. Jézus legfiatalabb tanítványa, János evangélista pedig arra a következtetésre jut, hogy a feltámadással a szeretet győzött. Egyszer és mindenkorra győzelmet aratott a legnagyobb bűn, a halál fölött. A sötétség erői még megnyerhetnek egy-egy ütközetet, magukkal ragadhatnak embereket, azonban a háborút a feltámadt Jézus nyerte meg. Amikor látszólag vereséget szenvedett a kereszten és kilehelte lelkét, ott és akkor győzött a szeretet a bűn fölött, az igazság a hazugság fölött. A jezsuita atyák dél-amerikai „szent gazdasági és társadalmi közösségét” fegyverekkel verték szét. Egy sajnálkozó földbirtokos így reagált a szomorú eseményekre: „Hát bizony, bizony, ilyen a világ. Önző és erőszakos.” Majd a társaságában lévő püspök így igazította ki: „Nem, gróf úr, a világ nem ilyen. Mi tettük ilyenné.” A megváltó Jézus nem fényhozó. Ő nem a személytelen fény küldöttje. Ő maga a világ világossága. Aki Őt elfogadva és Benne él, az őszinte és tiszta szívvel vállalja, hogy „napvilágra kerüljenek tettei”. Az ilyen embernek csak olyan bűnei vannak, amelyeket képes megbánni és azután új útra tud térni. Még vétkei és bűnei is közelebb viszik őt Istenhez, aki a legértékesebbet, egyszülött Fiát adta értünk.

Várnai Péter  plébános