Elmélkedés

A feltámadottal való találkozás örömet ad a tanítványoknak. (Úgy tűnik, Lukácsnál szélesebb tanítványi kör van jelen, nem csupán a tizenegy.) Érzékszerveikkel felismerik Jézust. Persze ez a felismerés lassú, félelem, bizonytalanság övezi. De Jézus türelmes szeretetével világossá teszi, hogy ő az, akit hallgattak, akinek csodáit látták.
A találkozás öröme feladatot ad a tanítványoknak. Jézus küldi őket, hogy beszéljék el a feltámadás örömét.
Mindannyiunknak vannak érzékszerveink, amelyekkel Jézus felismerhető számunkra. Ezek az érzékszervek hitünk és mások tanúságtétele. Ez a tanúságtétel a jézusi feladatból fakad. Szüleink, tanítóink, papjaink beszéltek nekünk Jézusról. Vajon én mennyire tudom továbbadni, tanúsítani a feltámadás hitét, örömét?
Megtérést és bűnbánatot kell ma is hirdetnünk. Megtérést, amelyben felismerem, hogy nem jó az irány, és akarok irányt módosítani. Ez lehet pálfordulás jellegű, amikor egészen másfelé kell indulni, és lehet csak apró iránymódosítás. Bűnbánatot kell hirdetni, mert van lehetőség a javításra, a változtatásra. Persze a bűnbánathoz kell, hogy belássam hibámat és bocsánatot is kérjek. Jézus arra hív ma minket, hogy beszéljük el, mutassuk meg a feltámadás örömét. Arra hív, hogy mutassuk a jó utat, az Isten országa felé vezető utat. Kegyelme erejével támogat bennünket ebben a feladatban.
Fülöp Ákos plébános