Könyvelő az utolsó évjáratból

Egy könyvelőnőt a cége elbocsátott. A vállalatnál a készpénzforgalom nagyon visszaesett, az asszonynak szakirányú végzettsége nem volt, és a korszerűbb feladatok elvégzéséhez elengedhetetlenül szükségessé váló számítógépet sem tudta kezelni, ezért leépítették.

Család-otthonTanács Gábor2009. 04. 23. csütörtök2009. 04. 23.
Könyvelő az utolsó évjáratból

A rendes felmondás indoklásaként munkaátszervezéssel összefüggő létszámcsökkentést jelöltek meg. Az alkalmazott azonban perre vitte a dolgot, mondván, hogy öt évvel az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése előtt már védett korban van, és a Munka törvénykönyve szerint csak különösen indokolt esetben lehet elbocsátani.
A cég először azzal érvelt, hogy az öregségi nyugdíjkorhatár a hatvankettedik betöltött életév. Az asszony ötvenhetedik szülinapja szeptemberben volt, a felmondást korábban, még májusban közölték, és a munkaviszony a születésnap előtt, augusztusban szűnt meg, így a könyvelő akkor kívül esett a védett koron. A munkavállaló viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy a törvény nem általában vett öregségi nyugdíjkorhatárról, hanem az adott személyre irányadó korhatárról beszél. Mivel a nyugdíjreform idején ötvenöt évről hatvankettőre nőtt a nőkre vonatkozó korhatár, a törvényhozó akkor úgy látta jónak, ha ezt fokozatosan vezeti be, így bizonyos korosztályok a régi szabálynál később, de az új főszabálynál fiatalabban mehettek nyugdíjba. A mi könyvelőnőnk 1946-ban született, és ez az utolsó évjárat, amelyik a főszabályhoz képest kedvezményben részesült: a rájuk irányadó öregségi nyugdíjkorhatár hatvanegy betöltött életév.
A munkáltató úgy vélte, hogy még ha ezt az érvelést el is fogadná a bíróság, különösen indokolt esetben akkor is joga van felmondani a védett korban lévő munkavállalónak, és ez a feltétel megvalósult. Arra a könyvelésre, amit az asszony végzett, már nemigen van szükség, amire viszont szükség van, arra nem képes, mert nem kezeli a számítógépet, így nagyjából haszontalan a cég számára.
A bíróság mind a két kérdést a munkavállaló javára döntötte el: a védettség szempontjából az egyénre szabott korhatárt kell figyelembe venni, a felmondás indoklása pedig elegendő lett volna egy rendes felmondáshoz, de különös indokoltság megállapításához kevés. Ezért a felmondás jogellenes volt, a cégnek ki kellett fizetnie a munkavállaló elmaradt bérét a felmondástól a három évvel később született jogerős ítéletig.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek