Utolsó sejt

Két és fél éves lehetett, amikor felvilágosítottuk: az ember sok-sok sejtből áll, így anya is és apa is, a kisbaba pedig anya és apa sejtjeiből lesz. Ez pedig úgy történik, hogy apa sejtjeiből a legügyesebb ér el anya sejtjéhez, így a legegészségesebb, legjobb sejtből születnek a babák. Ádám figyelmesen végighallgatott minket, és mint mindent, ezt az információt is évekig raktározta, forgatta magában.
Ádám talán hatéves lehetett, Anna húga pedig három, amikor valamin nagyon összevesztek. Egymást túllicitálva kiabálták a kisgyerekkorra jellemző szidalmakat, de nem akart oldódni a harag.

Ádám szeme egyszer csak felcsillant, és a mindentudás biztonságával sóhajtotta:
– Miért nem voltál te inkább az a sejt, amelyik utoljára ér oda!

Anna nagy, kék szemei elkerekedtek. Ádám pedig, okos bátyhoz méltón, felvilágosította kicsi és tudatlan testvérét. Ezután hosszú órákig, kissé magukba szállva, csöndben tettek-vettek.
Gábor Móni