Elmélkedés

Próbálom megfejteni, mi késztette erre az evangélistát, mert nem tartom véletlennek. Első oka a két szó csengése lehet. Fülemben úgy cseng e két szó, mint a hajnali harangszó távolról. Hasonlóan cseng a madarak hajnali, tapintatos ébresztő éneke: „Ébredjetek!” A másik ok az lehet, hogy a háttérben jajveszékelők lármája sötétlik. Nekik is mondhatná Jézus, hogy „ébredjetek!”, de ők nem hallanák meg, mert azt gondolják, ébren vannak.

Három tanítványt enged be a szülőkön kívül az Úr oda, ahol a halottnak tartott kislány sápadt arccal fekszik. Talán érdekes, hogy ezt a három tanítványt vitte csak föl a hegyre, ahol a színeváltozás csodáját látták. (Mt 17,1-8) Az is érdekes, hogy csak őket viszi majd magával, hogy imádkozzanak vele, amikor szenvedésétől csak percek választják el; de őket akkor elnyomja az álom. Akkor hozzájuk is hasonlóan szól, de ott másképp csengnek szavai. (Mt 26,46)

Annak a hajnalnak, amelyen új életre kelt a halálból Jézus Krisztus, olyan hangulata volt, amit csak ez a gyönyörűen csengő rövid mondat tud érzékeltetni. De most már ez a mondat az egész teremtett világhoz szól. Az a hajnal is új kezdet: most is ott van az ige, aki által mindenek lettek. Akkor testté lőn az ige. Azon a hajnalon az a test már romolhatatlanul jelent meg. Ott világossá válik számunkra, kicsoda őŐ. Ő az út, az igazság és az élet, és hozzánk is hasonlóan szól majd: „Talita kum!”

Buzgán József