Öreg néne hisztikéje

A szerződésben nemcsak az szerepelt, hogy amennyiben erre a néni rászorul, emberünk gondozni fogja, halála után pedig illőn eltemetteti, hanem az is, hogy a házba a szerződés megkötése után bevezetteti a gázt. A férfi ennek eleget is tett, a házat a nevére íratták, és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyezték a néni holtig tartó haszonélvezeti jogát.

Az asszony nem betegedett meg, és természetbeni gondozásra nem szorult. Viszont járt templomba, ahol a többi öregasszony sokat sutyorgott a fülébe: miért is adná oda a házát gyakorlatilag ingyen, hiszen a férfinak már évek óta semmi gondja nincs vele?! A mi nénink levelet írt, hogy fel akarja bontani a szerződést, mert azt a gondozó eddig nem teljesítette, és ezután ő nem bízik benne annyira, hogy elfogadja tőle a személyes gondozást. A felek a bíróságon kötöttek ki.

Az asszony azzal érvelt, hogy a személyes, természetbeni gondozás a bizalom hiánya miatt nem lehetséges többé, így viszont neki nem áll érdekében azt fenntartani, ezért kéri, hogy azt a bíróság szüntesse meg. A gondozó szerint a bizalom elvesztésének nem az ő magatartása volt az oka, a szerződésben foglaltakat ő nem szegte meg, sőt, komoly összeget költött a házra, amiben a néni lakott. Ha a szerződés az eredeti formájában nem teljesíthető, akkor a gondozási szerződést életjáradéki szerződéssé át lehet alakítani, ami azt jelenti, hogy személyesen nem gondozza az öregasszonyt, viszont minden hónapban fizet neki húszezer forintot. Ily módon az asszonynak nem kell őt elviselnie, fogadhat gondozót magának, de neki sem kell lemondania a házról, aminek a kedvéért öt évig helytállt, és amire komoly summát költött.

A bíróság a férfinak adott igazat. A gondozó fél nem adott okot a szerződés felbontására, és életjáradék-ajánlata méltányos. Ezért a szerződés tartalmát a bíróság módosítja, de azt meg nem szünteti: amennyiben az életjáradékot az asszony haláláig megkapja, akkor a ház a gondozó férfié marad.