Ambrus és a Biblia

Kistestvért hozott a gólya Ambrusnak. Nem nagyon érti, mit esznek rajta, például ha egyet rándul a szája sarka, már mindenki magán kívül sikongat: nézd, mosolyog! Mi ez ahhoz képest, hogy ő már focizni is tud! Igaz, hogy anya és apa mindent elkövet, hogy Ambrus ne érezze mellőzve magát, és még a vendégek is csak lopva vetnek egy-egy pillantást Tónira – ám még ez is sok.

Család-otthonUjlaki Ágnes2009. 07. 16. csütörtök2009. 07. 16.
Ambrus és a Biblia

Ezért időnként iszonyatos rosszalkodásokat tervel ki és hajt végre. Mert Gábor Zsazsával vallja: mindegy, hogy jót vagy rosszat mondanak róla, csak beszéljenek. A rosszalkodás fő eleme, hogy időnként megcsavarja a kisöcs lábát, megcsípi a karját, véletlenül oldalba rúgja… S bár Tóni mindezt jól tűri, a szülők kiakadnak tőle, úgyhogy a művelet eléri célját.

Ha az ember három hónap híján hároméves, akkor már kénytelen szellemi potenciálját bevetni a felnőttekkel szemben. Így hát amikor anyukája a gyermekeknek szóló bibliai történetekből olvas, Ambrus elgondolkodik a tékozló fiú esetén. Anya a tanulságot is felolvassa: a Jóisten a rosszakat is szereti, ha azok meg akarnak javulni. Ambrus ezt így fordítja le: a Jóisten a rosszakat szereti! És már repül is a gyermekbiblia Tóni feje felé…

Ezek is érdekelhetnek