Elmélkedés

Minden település, legyen az egy kisebb falu vagy egy város, büszke híres szülötteire. Ha nagyobb ünnepség van a községben, akkor meghívják az onnan elszármazott hírességeket, az első sorban adnak nekik helyet, sőt felkérik őket az ünnepi beszédre. A megbecsülés és a tisztelet kifejezésének egyik legmagasabb foka, amikor díszpolgári címet adományoznak valakinek. Az illető ugyan sokat nem nyer ezzel, de a falu lakosai büszkélkedhetnek azzal, hogy milyen nagy emberek származnak körükből. „Közülünk való” – mondják nagy büszkeséggel.

Család-otthon2009. 07. 02. csütörtök2009. 07. 02.
Elmélkedés

Régebben, úgy látszik, nem voltak tisztában mindezzel az emberek. Amikor ugyanis vándorútja során Jézus visszatért Názáretbe, ahol nevelkedett, nem fogadták őt ekkora tisztelettel. Sőt, a názáretiek megbotránkoztak rajta, és elutasították.

Jézussal együtt mi is elcsodálkozunk e hitetlenségen. A hitetlenség olyan falat állít közéjük és Jézus közé, amely teljesen eltorzítja szemük előtt annak személyét, akiről ők azt gondolják, hogy jól ismerik. A názáretiek azért csalódtak Jézusban, mert továbbra is azt gondolták, hogy csak „egy közülük való ember”, és nem Isten Fia, aki a mennyei Atyától jött el a földre.

Vajon mi hogyan viselkednénk, ha Jézus egy vasárnapi napon belépne templomunkba és elkezdene élőszóban tanítani? Vajon, ha Jézus Budapesten, Békéscsabán, Miskolcon, Szegeden vagy Zalaegerszegen, azaz a mi városunkban vagy falunkban született volna, és hazatérve belépne közénk, hogyan fogadnánk őt? Hittel vagy hitetlenül? Tudna-e csodát tenni közöttünk?

Horváth István Sándor

Ezek is érdekelhetnek