Per a kilátásért

A felperes szerint a szomszéd szükségtelenül zavarta őt azzal, hogy a telkén építkezett. Úgy vélte, hogy egyrészt építhetett volna kisebb házat is, másrészt lett volna mód a telken belül a házat úgy elhelyezni, hogy kevésbé vagy egyáltalán ne akadályozza a kilátást. Ha az épületet a telken belül a telek közepe felé tolták volna el, akkor a lejtő miatt az egész alacsonyabbra kerül, hasonlóképpen oldalirányba is el lehetett volna tolni az építményt úgy, ahogy az a szállodásnak jobban megfelelt.

A szakértői bizonyítás során viszont kiderült, hogy az épület helye a telken belül meglehetősen kötött: ugyanis a helyi rendelet kötelező előkertméretet írt elő, így mélységben egyáltalán nem lehetett volna az épületet máshová tenni. Oldalirányban ugyan körülbelül egy méterrel elmozdítható lett volna az épület, csakhogy ez annak magasságát mindössze harminc centiméterrel csökkentette volna, vagyis nem segített volna a kilátáson. Az épület túlzott nagyságára vonatkozó érvet pedig azzal ütötte vissza a szomszéd, hogy egyrészt a szállodás kéréseinek megfelelően egyszer átterveztette a tetőt, másrészt az épület a helyben érvényes építési szabályok által megengedettnél másfél méterrel alacsonyabb.

A szomszédjogi főszabály a szükségtelen zavarást bünteti. A bizonyítási terhet viszont a zavaró fél nyakába varrja – neki kell bizonyítani, hogy úgy járt el, hogy a szükségtelen zavarást elkerülje. A jelen esetben a bíróság úgy látta, hogy a szomszéd figyelembe vette a hoteltulajdonos érdekeit az építkezés során, ezt mutatja, hogy a rendelkezésére álló magasságot sem használta ki. Ezért a kárát a szállodásnak kell viselnie.