Csekkírásból karó

Aznap nem ő volt az egyedüli. Egyszerre érkezünk az idegen, húsz év körüli férfival az utazási irodába, és a két szabad alkalmazottnál egyenlő esélyekkel indulunk ugyanazért a célért: utasbiztosítást szeretnénk kötni. A mosolygó hölgyek kérdeznek, mi szinte egyszerre megadjuk az adatainkat, és pikk-pakk, óraműpontossággal egyszerre végzünk. Cserébe csak annyit kérnek, válaszoljunk néhány, utazási szokásainkkal kapcsolatos kérdésre – írásban. Semmi bonyodalom, gyorsan lekörmölöm a válaszokat, és már állok is fel, mikor döbbentem látom, az ügyféltársam milyen kínosan feszeng a tollal és a papírlappal.

Funkcionális analfabéta – villan belém az a kifejezés, amit mostanság egyre többször hallok. Szakemberek szerint az ország egyharmada elbukna egy csekk kitöltésén. Vagyis az iskolából kikerülők közül minden harmadiknak gondot jelent az írás-olvasás gyakorlati alkalmazása, hiába koptatta a padot 17-18 éves koráig. Ennek ellenére nem tud értelmezni egy adatlapot vagy egy használati utasítást, nem képes megfogalmazni egy épkézláb mondatot.

Szó sincs róla, hogy a funkcionális analfabéták ne tudnának írni-olvasni! Többségük igenis elsajátította ezt a képességet, de akiknél ez nem válik készséggé (azaz iskolán kívül sosem gyakorolják eme tudásukat), bizony évről évre romlik a teljesítményük. Nem olvasni felejtenek el, hanem értelmezni azt, amit – tegyük hozzá: egyre lassúbb tempóban – olvasnak. Ma már a napilapok átböngészése, értelmezése nem szerves része egy felnőtt életének – a televízió „készre sütve” tálalja az információt.

A funkcionális analfabéta egyébként nem csak a bankban és az utazási irodában ismerszik meg. Ők azok, akik – ahelyett, hogy hallgatnának róla – túl harsányan hirdetik, hogy nem szeretnek olvasni. Viszont annál többet járnak moziba. Persze csak ha szinkronizált a film...