Láthatatlan kisgyerek

Ez fokozatosan oda vezetett, hogy a kislány már nem akart elmenni az apával – a folyamatot mellesleg pszichológus szakértői vélemények sora övezte. Kezdetben a kislány egyformán ragaszkodott a szüleihez, később szavakban egyre jobban az anyjához húzott, de kiderült, valójában az apához is nagyon szoros kapcsolat fűzi, csak éppen az anyja elvárásainak akar megfelelni. A folyamat végére a kislányban teljesen kihunytak az apja iránt táplált érzelmek.

Mindez évekig tartott, ezalatt különböző gyámhatósági intézkedések, perek és levélváltások zajlottak. Kimondottan az anya arra bátorította a kislányt, hogy tartsa a kapcsolatot az apjával, de a gyerek attól tartott, hogy ha apja társaságát élvezi, azzal elveszítheti anyja szeretetét. Az apa ugyan mindent megtett, hogy a lányával találkozzon, és bizalmát visszanyerje, de nem járt sikerrel. Végül feljelentésére büntetőper indult az édesanya ellen kiskorú veszélyeztetése miatt. Ez a bűncselekmény akkor valósul meg, ha a kiskorú nevelésére bízott személy feladatából eredő kötelezettségét súlyosan megszegi, és ezzel a gyermek testi, értelmi vagy erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyezteti.

Nyilvánvalóan az az egészséges, ha a gyereknek mindkét szülővel jó a kapcsolata. Egyértelműen kiderült, hogy ez az anya magatartása miatt vált lehetetlenné, emiatt a gyermek szorong, és ez későbbiekben a párkapcsolatokhoz való viszonyára is ki fog hatni, így mondhatjuk, hogy veszélybe került a fejlődése. Ugyanakkor kérdéses volt: az a tény, hogy a szülők között rossz volt a viszony, értékelhető-e úgy, mint nevelési kötelességszegés az anya részéről?

A bíróság úgy döntött, hogy az anya tevőlegesen nem akadályozta a kapcsolattartást, és az, hogy érzelmeihez a kislány idomult, ugyan hibájául róható fel, de ez bűncselekmény megállapításához nem elegendő. Ezért őt a kiskorú veszélyeztetésének vádja alól felmentette.