Kutyagyilkos vadőrök

Jönnek, csak jönnek a tragikus történetek. A Kutyapostás meg – ugyan, mit tehetne mást – magára veszi a levélíró búját, hogy aztán maga is belesüppedjen a fájdalomba… Íme a levél, amit Fáy Árpád küldött – nomen est omen – Alsóvadászról…

Család-otthonSzücs Gábor2009. 09. 25. péntek2009. 09. 25.
Kutyagyilkos vadőrök

"Szeptember 2-án reggel, Maci nevű, nyakörves, különösen szelíd, gyerekek kedvence kutyánk tenyérnyi, közvetlen közelről leadott lőtt sebbel ért haza falusi házunkba. A kutya a kilövése helyéről még hazajött, átugrott a kapun, bejött a házba, kibírta, hogy elvigyük az állatorvosi rendelőbe 20 kilométerrel arrébb (ahol azt hitték, hogy csak sörét ment az oldalába), kibírta, hogy Miskolcra vigyük, ahol a vérveszteséget nem tudták pótolni, elaltatták.

Közvetlen két szomszédunk is az elmúlt fél évben veszítette el kutyáját, csak az ő kutyáik nem tértek vissza. A faluban tucatszám vannak hasonló történetek az utóbbi időben. Tóbiás János vadőr kijelentette: neki ez a munkája, Szatmári István fővadász közölte, hogy a falu belterületének határán túl 300 méterrel bárki bármilyen kutyát lelőhet, a faluban élők iránt semmiféle erkölcsi megfontolás nem vezeti, mert a törvény erre nem kötelezi.

Szibériában, mondjuk Sztálin idején, fent sem akadnék egy ilyen nyilatkozaton, de Borsod megyében, ahol minden falu rendezési tervében kiemelten szerepel a falusi turizmus, ilyen kutyakilövéses légkörben élni 2009-ben, teljes képtelenségnek tartom. A vadásztársaság nem üldözheti be az embereket és állataikat a falu határából. Éppen fordítva: miként lehetne a falu határát újra benépesíteni, a tanyák egy részét újraéleszteni. Gondolom, ez például növelné a biztonságot, az általános jó közérzetet – az összevissza lődöző, a kutyát az őztől saját beszédük szerint megkülönböztetni nem tudó, minden négylábút dúvadként legyilkoló vadőrök és fővadászok helyett.

Hogyan lehet egy falu határát olyan iparszerű vadászterületté nyilvánítani, amelyben a helyi lakosok közérzete, létérdeke fel sem vethető a kilövendő vadak értékével szemben? Mit keres a terményt károsító őz vagyoni értéke az első helyen, megelőzve a falusiak közérzetét, kutyával őrzött biztonságát, hogy a kutyáknak, mint érzelmileg az emberhez közelebb álló állatok védelmének önértékéről ne is beszéljünk?”
Sokszor adott hírt a Kutyapostás már hasonló történetről. De úgy látszik, amíg be nem törik egy kutyagyilkos vadász fejét végre saját puskájával, nem lesz béke a faluszélen.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek