Kukában landol a hűség?

Még a jogászok is csak ízlelgetik azokat a kategóriákat, melyeket az új polgári törvénykönyv várható változásai vezetnek majd be. A félrelépő urak és hölgyek viszont fellélegezhetnének, a törvény látóköréből ugyanis eltűnne a házastársi hűség. Helyette egy egyelőre ködös fogalom lépne, amit együttműködési kötelezettségnek neveznek. Netán ez azt jelentené, hogy illik elmenni a gyerekért, a számlákat is muszáj közösen fizetni, ám a hajdan emlegetett, ágybéli „házastársi kötelességre” már fittyet hányhatunk?!

Hekeli Gábor ügyvéd szerint a törvény a valóság után kullog. Már most is jellemző, hogy ha mindkét fél válni akar, csak bejelentik szándékukat, de nem teregetik ki a családi szennyest. Így nem arról szól a háborúskodás, hogy ki kit csalt meg, hanem arról, hogyan osszák meg az anyagi javakat.

A válókeresetek legalább háromnegyede azért születik, mert a pár „elhidegült”, azaz vagy a nő, vagy a férfi, netán mindkettő más ágyában keresett vigasztalást. Hol vannak már a zord ókori törvények?! Indiában például a házasságtörő nőt kutyákkal marcangoltatták szét vagy vaságyra fektették. Manapság lelakatolt erényövek sincsenek, hogy a csatába – munkába – induló urak biztonságban tudhassák asszonyaikat. Sőt, a nők lábát sem zsugorítják össze – mint Kínában tették –, hogy ne tudjon messzire elkalandozni.

Szendi Gábor pszichológus szerint a féltékeny férjek „fegyvertára” egyre tökéletesebb. Már nem a magándetektívvel levezényelt in flagranti segíti lebuktatni a félrekacsintó asszonyokat, hanem a felszarvazott férj apaságát kizáró tesztek. Az urak okkal aggódnak, a kutatások szerint ugyanis minden tizedik csemete kakukkfiókaként nő fel, azaz valaki más a vér szerinti apukája, mint akit annak gondol. Amerikában állítólag az apasági tesztek harmada azt bizonyítja, hogy a férj nem hiába gyanakodott.

Attól persze, hogy az ügyvédek nem fürkészik majd, hogy ki, mikor és kivel, a házastársakban tomboló féltékenység nem hagy alább. Hiszen a szeretet és a szerelem kizárólagosságra tör, a hűség emberi igény. A katolikusoknál pedig egyenesen szentség a házasság.

A társadalom – a rend látszatára ügyelve – mindig igyekezett mederbe terelni a nemi gerjedelmeket. Néha úgy, hogy az ünnepeken szabad folyást engedett az ösztönöknek. Babilonban például elrendelték, hogy minden nő életében legalább egyszer köteles odaadni testét egy vadidegen férfinak – méghozzá pénzért. A polgári világban álszent módon elnézték, ha a kikapós férj a kártyacsata után nyilvánosházban vezette le feszültségét. A kiegyezés, 1867 után a városok helyi rendeletei szabályozták e kényes kérdést. Az első világháború kezdetén Budapest után Szegeden szorgoskodott a legtöbb „szex¬munkás”. A dobogós Kolozsvár volt, csak itt 8 piros lámpás ház várta a klienseket, jobbára tisztes házasembereket. A szexuális forradalom a hatvanas években engedte ki a szellemet a palackból. Bár a hippik buzgón kísérleteztek a kommunával, de a szolid többség nem kapott rá a „mindenki mindenkivel” elvű csoportos viszonyra.

Meglehet, hogy a házasság folyton változó intézménye azóta tökéletlen, mióta létezik. Hiszen a tüzet és a vizet próbálja összebékíteni: azaz a lángoló szerelmet és a hűvös anyagi biztonságot...

További érdekes írásokat talál a családi élet témaköreiből a Szabad Föld e heti, 43. számában!