Meddig jár a kisvasút?

Az ország második leghosszabb kisvasútja tucatnyi településen halad át, az érintettek nagy többsége most tanácstalan, nehezen tudják elképzelni az életet a szeretett kisvasút nélkül.

Nem mindenki utasítja el azonban kapásból a tervezetet. Tiszabercel polgármestere, Hajnal András például azt mondja, ők nem sírnának, ha megszűnne a vasúti közlekedés. Autóbusszal sokkal gyorsabban, kényelmesebben el lehet jutni, mondjuk, Nyíregyházára, ahol a falu lakóinak jó része tanul vagy dolgozik.

– Sajnos ebben a formában a kisvasút életképtelen – mondja a polgármester. – A vagonok elöregedtek, a pálya pedig egyenesen életveszélyes. A talpfák elkorhadtak, kézzel ki lehet belőlük húzni a szeget, a sínpálya libeg, kész csoda, hogy még nem siklott ki egy szerelvény se.

Tiszabercelen a falu közepén kanyarog a keskeny sínpár, kilenc helyen keresztezi a közutat, ami állandó veszélyforrás. Mint mondják, a vasútvonal miatt nem tudnak járdát, kerékpárutat se építeni. Ráadásul ők a turisztikai hasznosításban se nagyon hisznek, a szénnel fűtött, rossz állapotú kocsikba aligha szállnának fel az idegenek. Felvetésünkre, hogy ők részt vennének-e a privatizációban, Hajnal András meglehetősen szkeptikus választ ad. – Ha az állam nem képes fenntartani, akkor mi, agyonnyomorított önkormányzatok hogyan bírnánk el vele?

A Nyírvidéki Kisvasútnak két végállomása is van. Az eredeti, Nyíregyházától induló ötvenegy kilométeres szakasz Dombrádig tart, de az átadás után hat évvel Bujnál egy kitérő szakaszt is építettek, ami ma Balsáig fut. Mindkét településen ellenzik a tervet, különösen nagy a felháborodás a kisvasút fővárosának is tekinthető Dombrádon. A Tisza-parti városkában mindig is sajátként tekintettek a vasútra, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy itt hozták létre az ország egyik legérdekesebb szabadtéri vasúti múzeumát, és az állomást a saját költségükön tették rendbe.

Kozmáné Kasza Veronika polgármester már korábban is azt nyilatkozta, hogy a megdöbbenésen túl vannak, már csak mély szomorúság van bennük a hír hallatán. Valamint értetlenség, hogy miért hanyagolták el ennyire eddig ezt a vonalat. Ők tudatosságot látnak ebben, aminek az volt a célja, hogy majd a MÁV illetékesei elmondhassák: be kell zárni a pályát, mert balesetveszélyes. Valóban az, hiszen az ötvenegy kilométeres szakaszon több mint száz helyen rongálódott meg a pálya, a javításokat pedig módszeresen elhanyagolták.

A dombrádiak azonban mindezek ellenére se mondanak le a kisvasútról. A város egykori polgármestere, Solymosi László, aki a település megbízásából nyugdíjasként ma is intézi a vasúti ügyeket, eltökélt.

– Amit mi megtehetünk a kisvasút védelmében, megtesszük – mondja. – A képviselő-testület úgy döntött, ha fel is számolják a közlekedést, mi a Dombrád és Újdombrád közötti pályaszakaszon fenntartjuk majd. Megmentjük unokáinknak a nagyapáink művét.