Renault Scénic: újrateremti kategóriáját

Sok magyar család választ a franciák autópalettájáról, s van is mit: a kispénzűek a Dacia Logannal járhatnak jól, egy árkategóriával feljebb pedig a Scénic kelleti magát, s az Espace sem marad alul a buszlimuzinok versenyében. A Grand Scénic akár hétszemélyes is lehet, kisebb testvérétől kifelé hajló- L alakú hátsó lámpái különböztetik meg. De a kisebb változat is tudja majdnem ugyanazt, mint a nagy, csupán 22 centivel azonban rövidebben és jó néhány százezerrel olcsóbban.

Az új Scénic arányai, sziluettje nem sokat változott, az új design mégis sokkal lágyabb, finomabb. Minden irányban nőtt néhány centit, mégsem lett ormótlan batár. Mellé állva feltűnik, milyen magas, ami jelentősen megkönnyíti a beszállást: nem kell sem felkapaszkodni, sem lehuppanni az ülésekre.

A könnyű beszállást követően kényelmesen ülünk. Az ülések a franciáktól megszokottnál keményebbek, de elöl a 190 centi felettiek is könnyen megtalálják a jó vezetési pozíciót. A fejtámlák elöl túlpárnázottak, nem segítenek abban, hogy éjszakai vezetésnél is éberek maradjunk. A műszerfal igényel némi megszokást, a digitális TFT kijelző ugyanis középre került – valahogy fárasztóbb az előttünk lévő útról nem csak lepillantani, de közben oldalra is nézni. A színes kijelző (ami már a második, Expression felszereltségi szinttől széria) látványos és jól olvasható, sőt (bizonyos kereteken belül) személyre is szabható: például megválasztható a háttér színe vagy a fordulatszámmérő grafikája. A hátsó sorban három felnőtt is utazhat a három külön ülésen, akár hosszabb utakra is – s található még lehajtható asztalka és napfényroló is. Ráadásul millió kis tároló rekesz várja a gyerekek és a szülök holmiját. Az ajtókban külön rekesz szolgál a félliteres flakonoknak, az első és hátsó ülések előtti padlóba rejtett üregbe pedig mehet a csempészáru… Az eddigi legjobban használható könyöktámasszal is az új Scénic büszkélkedhet: a hatalmas, kivilágított kétrekeszes tárhely belül filccel bélelt, s a cd-k, kulcsok sem zörögnek benne. Ha még nem fért volna be minden, marad az 522 literes csomagtér. A gyári hifi nem egy nagy durranás, az USB csatlakozó csak a legmagasabb Privilége szintnél alapfelszereltség. Ráadásul a két tekerő közül a nagyobbikkal a frekvenciát változtatjuk, a kisebbikkel a hangerőt – nos, ehhez hónapok alatt sem lehet hozzászokni, használjuk inkább a kormány mögött található gombokat.

A műszerfal anyaga tartósnak tűnik, s olyan puha, hogy nyiszogni sem kezd el egyhamar. Az ergonómia őrzi a hagyományokat: a tempomat kapcsolója a középkonzolon, a szellőzőrostélyok dizájnos elzáró kapcsolója használhatatlanul csúszós, a fedélzeti számítógép pedig a jobb oldali bajuszkapcsoló végéről irányítható. Az ilyen finomságok ordítják, hogy nem német autóban ülünk.

Induláskor a váltó előtt található nyílásba helyezhetjük a kártyát, ami tulajdonképpen a kulcs – így adjuk rá a gyújtást, majd a start gombbal indul a motor. De ha nem rakjuk be a kártyát, csak nálunk van, akkor is indul az autó. Kéziféket ne keressünk, elektronikusan oldották meg: felesleges, de látványos megoldás – bár a téli, kézifékes kanyarok örömétől egy életre megfoszt.

Az 1.4-es TCe motor az új divatirányzat, azaz a kistérfogatú turbós benzinmotorok jeles képviselője. A franciák annyi jó dízelmotort fejlesztettek, hogy igazából eddig csak azokkal volt érdemes venni az autóikat. Ez a kis benzines 130 lóerőt tud papíron, ami elegendő a nagyobb test mozgatására is – aminek perszer megvan a böjtje a benzinkútnál. Ha haladni akarunk, nyomni kell, így ne csodálkozzunk a 11 literes városi fogyasztáson sem, ami országúton azért 8 körül marad. Kétezres fordulat felett meglódul, s nem lehet panasz a gyorsulására sem, egészen 5000-ig. Az autópályás tempót is könnyedén tarthatjuk vele, a magas építés miatt azonban érzékeny az oldalszélre. Erőben és robbanékonyságban tehát abszolút vetélytársa a dízeleknek, ráadásul hihetetlen csendes is – fogyasztásban viszont csúnyán lemarad.

A kényelemre hangolt futómű fejlesztésekor valószínűleg az volt a cél, hogy a hátul alvó gyerekek ne ébredjenek fel egy-egy fekvőrendőrön. Ennek megfelelően lágy ringatózást produkál, de a gyorsan vett kanyarokat nem szereti. A hatfokozatú váltó jól kiosztott sebességekkel és meglepően pontosan működik – egyedül talán az róható fel, hogy hosszú úton jár.

Finom, igazi franciás egyterű a Scénic, rengeteg szellemes ötlettel és praktikus részlettel, több ergonómiai bakival. Jó pont viszont, hogy sikerült a földön tartani az árát: 4,2 millió forintért viszonylag jó alapfelszereltséggel kapjuk, de az átlagigényeket bőven kielégítő Expression szint is a miénk lehet – a tesztelt motorral – 4,7 millióért. Az 1.5-ös turbódízelnek pedig plusz háromszázezer forint a felára.

Barátságos autó, barátságos áron, méghozzá, úgy tűnik, rendesen összerakva: családi autónak megfontolandó választás. A vetélytársak pedig felköthetik a gatyájukat.

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!