Benkó Sándor tanácsot kért Bernsteintől

Nehéz idők
Zsebre dugott kézzel állok a lebombázott Bocskai úti házunk előtt. A második világháború „elvette” katonatiszt édesapámat is, akit 1945 márciusában kivégeztek az oroszok. Még ötéves sem voltam. Édesanyám egyedül maradt három gyermekével. Keserves utat járt be, nagy nehézségek árán elvégezte az egyetemet, végül a könnyűipar főrevizora lett. Nehéz időket éltünk át. Évekig naponta egyszer ettünk, ingyen konyháról kaptunk meleg ételt. Ezen a fotón első osztályos voltam. A ciszterekhez jártam, kemény papi nevelést kaptam, anyám papnak szánt. De szerencsére a zene más irányba terelt! Kora reggel úszni jártam, heti három alkalommal pedig hegedülni tanultam. Nem volt egyszerű átbumlizni Budáról Pestre, bérletre nem futotta, így a villamos ütközőjén utaztam, ahogy akkor mondtuk, tujáztam. Hatévesen, hegedűtokkal a kezemben! Szorítottam a hideg vasat, majd’ odafagytak az ujjaim – nemhogy kesztyűm, még télikabátom sem volt.

Kicsi kocsi
Egy vidám zenekar! Kezdett „lábra állni” a Benkó Dixieland Band, melyet 1957-ben alapítottam. A felvétel bizonyítja a gyarapodásunkat, egy nyitható fedelű Fiat 500-as boldog tulajdonosai voltunk. Heten azért nem fértünk bele, de a hangszereinket mindig ezzel az autóval szállítottuk, egyszerűen feltartottuk a fejünk fölé a nagybőgőt és a dobot. Nekem könnyebb volt, mivel a klarinét kishelyen is elfér. Hihetetlennek tűnik, de ezzel a kicsi kocsival jártunk koncertezni a hatvanas években, egészen Varsóig elmerészkedtünk. Amatörizmusunk, lelkesedésünk minden akadályt legyőzött. Mi voltunk az első magyar együttes, luxemburgi zenét nyomtunk, hamar népszerűek lettünk. Legalább hetvenen megfordultak nálunk, köztük Laux, Benkő, Frenreisz, akik aztán a rockzenét választották. A mi sorsunkat az 1963-as Ki mit tud? döntötte el, attól kezdve csak dixielandet játszunk. Ám soha nem akartunk ebből megélni, mindannyian tisztes polgári foglalkozásból mentünk nyugdíjba, s ez a világon is példa nélküli.

Klarinétszerelem
Javában tanultam hegedülni, amikor a tizennegyedik születésnapomra kaptam egy klarinétot. Azonnal beleszerettem. Be is iratkoztam id. Berkes Kálmán klarinétiskolájába. Egy idő után azt vettem észre, hogy jobban érdekel az improvizáció, és szaporodtak a saját szerzeményeim is. Ami pedig a hangszeremet illeti: nekem kezdettől fogva német rendszerű klarinétom van, amit hajdanán Fritz Wurlitzer alkotott meg. Én erre esküszöm, amíg az amerikaiak a francia szisztéma alapján gyártott Böhm-klarinétot választották. Teljesen különbözőek a fogásaik, a skálázási mechanizmusuk és a hangzásuk. Ezen a képen Európa legnevesebb dixie-muzsikusával, Chris Barberrel örökítettek meg.

Tanácsok Bernsteintől
A Benkó Dixieland Band félévszázados menetelése során tízezernél is több koncertet adtunk itthon és külföldön, én magam négymillió kilométert vezettem. Utazásaink és vendégszerepléseink alkalmával számos világsztárral hozott össze bennünket a sors, és találkozhattunk a jazz műfaj legnagyobbjaival is. Leonard Bernstein amerikai zeneszerzővel és karmesterrel például háromszor volt alkalmamban kezet szorítani. Legendás előadásokat tartott a klasszikus zenéről, és miután a Filharmónia megbízásából nekünk is voltak hasonló jazz-óráink szerte az országban, mindenképpen tanácsokat akartam kérni tőle. Nagyon készséges volt, sőt azt is elintézte, hogy New Yorkban fekete gyerekeknek tartsunk egy bemutató órát.

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!