Farkasból kutya

Sokáig azt hitték, hogy a kutya emberhez kerülése 15-20 ezer éve történt, de ma már tudjuk, hogy a farkastól eredő kutya faji elkülönülése körülbelül 130 000 évvel ezelőtt kezdődött meg. A modern homo sapiens, amely 150-200 000 évvel ezelőtt alakult ki Afrikában, vélhetően már a kutyájával együtt jelent meg az evolúció színpadán. Ahhoz, hogy mindketten kiemelkedjenek környezetükből, egy sor szelekción kellett, hogy átessenek. Csak azok az egyedek léphettek feljebb a törzsfejlődés ranglétráján, amelyeknek/akiknek ez sikerült. Ezért a kutya és az ember között fontos viselkedési azonosságokat kereshetünk, és találhatunk.

Ilyen például a falka létrejötte. A csoportszerkezet csak olyan fajoknál alakulhatott ki, amelyek nem túlságosan agresszívek a társaikkal. Nagyobb létszámú csoport csak akkor maradhat fenn, ha képes közösen élelmet szerezni, elosztani, tehát képes valamiféle kooperációra.

Nyilvánvaló, hogy e különleges tulajdonságok egyszerűbb formáinak a kutyákban is ki kellett alakulniuk, enélkül ugyanis képtelenek lettek volna megmaradni az emberi közösségben. A háziasítás során az emberhez vonzódó, az emberi kommunikációt jobban megértő állatok utódait tenyésztették tovább. Azt az utódot tartották meg, amelyik könnyen megértette a szavakat, az ember érzelmi kitöréseit, azokhoz hangolta a maga viselkedését, bonyolult helyzetekre is megfelelően reagált, hajlandó volt a gazdával együttműködni, sőt, élt-halt az együttműködésért.

Az emberi csoportokban megnyilvánuló kötődést négy tényezővel jellemzik: a közös akciókban való részvétel, egymás morális támogatása, az önfeláldozás és az úgynevezett transzformáció, amely során a csapat egyike új pozíciót szerezve él tovább a közösségben. Mind a négy jellegzetesség a kutya-gazda kapcsolatban is megjelenik. Kutyáink mindig hajlandók velünk közös akciókra, képesek viselkedési szabályokat elsajátítani, és ha sor kerül rá, a maguk érdekeit figyelmen kívül hagyva védelmeznek minket. Ez a viselkedés azonban a farkasokra nem jellemző. A farkasfalka az alfa-hím és az alfa-nőstény köré szerveződő, kegyetlen szaporodási egység. Minden erőforrás a domináns egyedeket szolgálja, a többieknek csak bőség idején jut valami, és mindenért heves vetélkedés folyik. Tanult viselkedési szabályaik lényegében nincsenek, az önfeláldozás ismeretlen közöttük. Ezért maradt a farkas – farkas, s lett a kutya az ember társa.