Miből lesz a cserebogár?

Ez egy egyetemi város gyakorló gimnáziumának német tagozatos osztálya volt, kétharmadunkat azonnal felvették egyetemre meg főiskolára, és – négy kivétellel – a többiek is előbb-utóbb megszerezték a diplomát. Tehát nem túlzás azt állítani, hogy sok tehetséges, eszes diák érettségizett a IV. c-ben 1984-ben.

De az azóta bejárt életutak egyáltalán nem tükrözik az akkori felállást. Nem a legokosabb fiú vitte legtöbbre, hanem az osztály leglinkebbje. Zoliról azt hittük, világhírű tudós lesz, és most egy általános iskolában tanít. Tomi viszont, bár eszes srác volt, de annyira „rosszfiú”, hogy kevésbé csodálkozom, ha börtönben végzi. Ezzel szemben ő egy multi cég magyarországi igazgatója, az elegáns és sikeres férfi megtestesítője, igen komoly és remek ember lett amúgy. Rita iskolai szépségversenyt nyert, színésznő, modell vagy műsorvezető akart lenni – semmi nem sikerült neki. Háromszor vált el, nyúzott, agyondohányzott, megkeseredett nő. A legdögösebb, legfiúzóbb lány ötgyerekes, boldog, dundi családanya. És még sorolhatnám. A harmincból a többség teljesen más utat járt be, mint ahogyan ez „kinézett” neki. Mi a véleménye, hogy lehet ez? Ennyire nem számít az indulás?
Üdvözlettel: Eszter

Kedves Eszter!
Elmondhatom, hogy – sajnos – jóval régebben érettségiztem, mint maga. És éppen ezért az én osztálytársaim többsége azt az utat járta be, mint ami az osztályban elfoglalt helye, tanulmányi eredményei, karaktere és szülői háttere miatt „kinézett” neki. De nem hiszem, hogy ez feltétlenül jó. (Bár nálunk is volt később meglepetés: a legmaflább fiú lett a leggazdagabb.)

Mire önök diplomát szereztek és kiléptek az „életbe”, éppen fenekestül felfordult minden, teljesen átalakultak a tulajdoni viszonyok, a munkaerőpiac, a gazdasági szerkezet. Nyilván mindenki próbált helyet találni ebben, ahogyan tudott. És itt már nem az volt a nyerő, aki legjobban tudta a fizikát. Amúgy a fiúk esetében még egy tényező is van: sokan tartoznak a későn érő típusba, és meglehet, aki 18 évesen még egy istenátka kamasz, annak később benő a feje lágya, és utoléri vagy el is hagyja kortársait. A sikert vagy a sikertelenséget sok más dolog is alakíthatja: egyéni karakter, családi háttér, kapcsolatok, és persze, nem kis részben, a szerencse is. És még az is megeshet, hogy tíz év múlva megint más helyzetet tapasztal a 35. találkozón.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes