Volkswagen Polo 1.4: a mini Golf

Walter De’Silva valószínűleg egy zseni. Olyan egyszerű és határozott vonalakat adott az új Polo-nak, hogy még most sem hiszem el, hogy ennyire jól tud kinézni. Az első lámpák kulturáltan agresszívek és audisak, az első lökhárítók eleje előreugró állként mered előre,mint valami dízelmozdonyon. Hátulról a legsportosabb, a szűk hátsó ablak és a szép kipufogó miatt, de a hátsó lámpák fénye sem csúnya este.

A tervező zsenialitása abban rejlik, hogy semmi sincs túlbonyolítva, egy rendhagyó él nincs és a forma mégis átkozottul el van találva. Kívülről ugye azonnal elfogott az érzés, hogy nekem ez az autó kell. Kicsit lehűtöm hát magam és beülök.

Nos az új Polo új magasságokba emeli a letisztultság fogalmát, még szerencse hogy keretezi a gombokat és a szellőzőket némi króm, különben egy óvatlan pillanatban menet közben simán elaludnék. A minőségérzet az viszont kategóriaelső, ez az amiben nagyon erős a Polo. Pisszenésmentes műszerfal remek, puha anyagból, finoman működő műszerek, kapcsolók, olcsóságnak nyoma sincs. Na ja, nem is olcsó autó a Polo, de erről majd később. Addig még örüljünk a közepes Comfortline felszereltséghez járó extráknak, amik nem akarnak lenyűgözni, inkább csak csendben a kezünk alá dolgozni.

Ilyen a négy darab mindkét irányba automata ablak (végre valaki), a duplafenekű csomagtér és a visszagurulásgátlós ESP. A tengelyirányban állítható kormánnyal könnyű jó üléshelyzetet találni, az üléseknek megfelelő az oldaltartása, viszont a kilátás a szűk hátsóablak miatt igen nehézkes. A könyöklő nagyon hiányzik, az egy olyan filléres dolog, amit illene a fapados modellekbe is rakni. A csomagtartó nem nagy, 280 liter, de legalább dupla feneke van, ami nagyon hasznos tud lenni. A Polo hosszú útra így négy személlyel nehezen, de kettővel nyugodtan vállalható.

A kis 1.4-es benzinmotor 86 lóerőt tud, és nagyon csendesen, finoman jár. A gyorsulás a gyári adatok szerint 12,1, ami nem tűnik soknak, de városban elég tud lenni, persze taposni kell. Három és négyezer között egészen kellemesen húz, de felette elfogy a kakaó. Kipróbáltuk az előző generációs 1.4-es mellett, ami 75 lóerőt tud, de gyakorlatilag ugyanúgy megy.

Persze az új nehezebb és jobban védi a környezetet, de így hiába nő az autók teljesítménye, ténylegesen nem lesznek robbanékonyabbak. A fogyasztás 6,5 körül alakult, ami abszolút elfogadható, és megfelelő vezetési stílussal 6 alá is vihető.

Vezetni vidám dolog és nagyon könnyű, a kuplung, váltó, gáz háromszög csodásan működik, lefulladni vele igazi kihívás. Ha autóvezetést oktatnék, nagyon elgondolkodnék az új Polo-n. A futómű fejlődött egyébként a legtöbbet, nem zavaróan puha, de tökéletesen veszi a nagy magyar kátyútenger többségét.
A fékek nagyon harapósak, jó ideig szokni kell őket, a váltó igazi német darab: pontosan, precízen és könnyen kattan be a fokozatba. A kormány egyszerű és műanyag, de azért szerethető, a kormányzás nagyon direkt.

A Polo nem kisautó már, annál sokkal több. Az ára sem kevés, de a versenytársak is jelentősen megdrágultak. 2,8 millióról indul a full fapad, háromhengeres 60 lóerős. A közepes Comfortline, az 1.4-essel 3,69 millió, ami sok pénz, azonban nem szabad elfelejteni, hogy a kategóriában a legjobb az értéktartása. Minőségi német autó jó sok presztízzsel és kifinomult technikával, a Fiesta, Corsa, Polo trióból nekem az utóbbi kellene, persze várnék néhány hónapot, hátha leárazzák.

(A képekre kattintva megnyílik a képgaléria.)