Fénylő üzenet az égen

A csillagok már az ősembert is megigézték, titkai¬kat évezredek óta kutatják, s hamarosan talán emberek is léphetnek felszínükre. Leküzdhetetlen az ember feljutási vágya, jól is hangzik: egyenesen a csillagokig. De jobb lesz, ha többet tudunk róluk? De ugye nem hisszük azt, hogy az univerzum könnyen megadja magát?

A keresztény kultúra egy csillaggal kezdődött. A Messiás érkezésének idejét horoszkóppal számították ki, és bizony akkoriban volt várható! Fel is figyelt egy különlegesen fényes égitestre három bölcs – csillagjós káldeusok vagy perzsa mágusok, egyiptomi asztrológusok? –, soha még olyan fényeset nem láttak. Csak követni kellett...

Aztán persze ezer, kétezer év múlva sok-sok tudományos okoskodás igyekezett kibogozni az esetet. Arra jutottak – s ma ez az uralkodó álláspont –, hogy valóban volt egy igen különleges esemény: a Mars, a Jupiter és a Szaturnusz együttállása a Halak csillagképben, ami ezt a fantasztikusan fénylő égi jelenséget létrehozta. Csak nem akkor, hanem 6-7 évvel korábban. De hát ez mindegy is. A hívő ember számára úgyis az a lényeg: Jézus Krisztus megszületett.

Soha, semmikor nem érzek olyan honvágyat, mint amikor nyáron néha felnézek az éjszakai égboltra – egy több mint ötven éve Ausztráliában élő, emigráns magyar mondta. – Ilyenkor eszembe jut a tiszta ég Kunszentmiklós felett, ahol akkor éppen tél van. Itt teljesen más az égbolt, s nekem valamiért a téli éj hiányzik legjobban. A fagy, a hó és a hidegen szikrázó csillagok. Apám megtanította, melyik a Gönczöl-szekér, hol a Tejút... Itt teljesen más csillagok vannak felettünk, nem ismerem őket, nem is érdekelnek, ezek nem az én csillagaim, ez nem az én egem.

A csillagok mindig titkokat őriznek. Létük örök misztikum. Felfogható-e egyáltalán, hogy nézünk egy fényes pontra, mely lehet, hogy már évezredek óta nem létezik, csupán fénye utazott történelmi távlatokon át Földünkig. Vannak égitestek, melyeket sohasem fogunk látni? Okos matematikusok azonban kiszámolták, hogy ott lennie kell, forognia, keringenie kell egynek a számunkra örök sötétségben. Csoda-e hát, hogy évszázadokon keresztül ebben a csillagbizonytalanságban próbált az ember bizonyosságra lelni, ha a jövőjére gondolt?

Soha ennyien nem hittek az asztrológiában, mint manapság. Divatja van Nostradamusnak, mindenféle keleti rendszernek, ezotériának, különösen nők tudnak nagyon belemerülni ebbe a csábító világba. Néha megdöbbentően el lehet találni valakinek a karakterét, persze, csak a pontos idő ismeretében. A jóslásokban is sokan hisznek. Nemcsak a középkori uralkodóknak voltak házi csillagjósaik, hanem például Reagan elnök is kért tanácsot erre a célra tartott embereitől. Biztosan vannak jó érveik a hitelességre nézve. De minek tudni a jövőt?

Mi, magyarok különösen szeretjük a csillagokat. Ha felnézünk az éjszakai égboltra, néha Csaba királyfit várjuk, csillagösvényen...