Karácsony: az öröm és a család ünnepe

Talán a legnagyobb és legszebb, sorsunkat szépítő, érzelmekkel és a szeretet melegségével érkező ünnepünk. A megbékélés ihlete hívőnek, várakozónak, reménykedőnek, mindenkinek. A gyermek születésének varázslata is a karácsony.

Karácsony: e szó mögött rejtőzködik az Ember Világa. Maga az Ember, aki örökítő anyagok egyediségével személyessé és személyiséggé válik, ily módon földi élete hosszán nyitott tanulással újra és újra ismerkedhet önmagával, társaival és külvilágával, hogy sáfárkodhassék tudatosan, akaratlagosan önismeretével, magával hozott esélyeivel és kockázataival, örömeivel és bánatával.

Karácsony! A kultúránkban, a mi magyar kultúránkban még inkább felértékelődő ünnep. Különös jelentőségét adja az is, hogy mi, magyarok egyszerre öregszünk, valamelyest hosszabban is élünk, de mindinkább vészesen fogyatkozunk. Mondják, depressziós nép a magyar, széthulló és agresszív, talán még kivesző nép is. Ez így nem igaz! Ez a nép csupán talán a legkínzóbban éli és érzi meg magányosságát.

Elszakadt valamikor, hosszú vándorlása során ősi, keleti kultúrájától, lenyűgöző hitvilágától. és megérkezett a Csodaszarvast hajtva ide, Napnyugatra, ahol idegenebb volt bárkinél is, ahol igazából máig nem fogadta be a Nyugat, csupán egyszerre félte és csodálta, mi több, kihasználta tehetségeit, értékeit, életerejét és szárnyaló teremtő képességét. Ez a nép nem depressziós, nem beteg lelkileg, még ha testileg sokféle baj érte is – hanem sokkalta érzékenyebb másoknál, ezt az érzékenységét kevésbé szelídítette meg a lassúbb polgárosodás, így hol égbe, hol pokolra ment, hol elemésztette önmagát, hol meg dacosan szembefordult az idegenekkel, nem egyszer a sajátjaival is.

Történelme küzdelmeiben tehetségeket, csodákat teremtett. Hívésével sajátosan ünnepel, meghajtva fejét a Teremtő előtt, megenyhülve, szelíden megcsodálja a Gyermeket, az Ő Jézusát, Máriáját és Józsefét. Úgy beszélget velük, mint családtagjaival, tegezve, közvetlen szeretettel és barátsággal. Jó karácsonykor együtt lenni, hallgatni a gyermekkorból megmaradó Csendes éjt és Mennyből az angyalt, érezni az összetartozás misztériumát, amikor összetalálkozik a csend és az egyszerű békesség, a pásztorok kitartó keresése és a betlehemi csillag nem tompuló csillogása.

Tudjuk, látjuk, átéljük a körülöttünk végbemenő rohanást, a kiszolgáltatottságot, a modernséggel álcázott műderűt, fiataljaink elszakadásának megannyi formáját – a kábítás és a kábítószer hatásait, a munkanélkülivé válás és a szegényedés nyomorúságát. Tudjuk, látjuk, megtapasztaljuk, hogyan kliséznek bennünket a biztosítók, az állami adminisztráció és a bürokrata intézmények szenvtelenjei – mégis újra éledünk, mégis fennmaradunk, mégis hiszünk a megváltás erejében, hiszünk a betlehemi csodában és emlékeink fényes karácsonyainak, szeretetének álmaiban.
Mert Szent Karácsony éjjelén, az elhagyott istállóban egy szegényen is boldog Anya megszülte az Ember Megváltóját...