Több mint társak 3.

Budapesten, közel a Duna-parthoz, a Pozsonyi út elején van egy ház, amelynek egyik kis lakása ajtaján ez a névtábla áll immár 74 éve: dr. Radnóti Miklós. Itt szinte érintetlenül, változatlanul minden úgy van, mint egykor, amikor egy egymást nagyon szerető fiatal pár lakott itt: a költő, és felesége, Fanny. De ez ma is otthon, nem múzeum: itt él a 97 éves asszony, aki soha többé nem ment férjhez. De nem is vállalta a nemzet özvegyének szerepét, soha nem ad interjút, ritkán fogad látogatót, bár az arra érdemesekkel azért kivételt tesz. „Tényleg az érettségi tétel felesége tetszik lenni?” – csodálkozott rá egy ügyintéző lányka nemrég valahol.

De ő soha nem akart az lenni, csak éppen nem talált soha többé olyan férfira, aki pótolhatná az elveszett egyetlent. Igaz, nem is keresett, az emlékeinek él. Tizennyolc év emlékeinek. Hiszen alig 15 éves volt, amikor a jóképű, szőke költő udvarolni kezdett neki. Szigorú apa – a Parlament gyorsíróirodájának vezetője –, szegénység, állástalanság, reménytelenség hátráltatta őket, míg végül 1935-ben házasságot köthettek.

Házasságukban ugyanolyan szerepet játszott az erős szövetség, az értő barátság, mint a szerelem. Ezt nem téphette szét sem a háború, sem a szaporodó behívások, sem Radnótinak egy másik nő iránti fellobbanása. A magyar irodalom legszebb szerelmes versei közé tartoznak a Fannyhoz írt csodálatos sorok. Nem csoda, hogy az asszony tudta, ezeket a magasságokat soha többé nem éri el senkivel...