Peugeot 3008: Gombóc Artúr

Elképesztően racionális a Peugeot modellstruktúrája: van kicsi, közepes és nagy autójuk, viszonylagosan egységes pofával. Az 1007-essel kezdték a kísérletezést, s most elkészítették a második olyan autójukat, amelyik elmossa a kategóriahatárokat. (a 4007-es nem ér, mert az valójában egy Mitsubishi)

Gömbölyű és barátságos – ezzel a két jelzővel lehet a legjobban leírni Peugeot-ék legfrissebb formatervezési irányzatát. A legújabb 5008-as is hasonló, így várható, hogy lesz még folytatása a dolognak. Nem is baj egyébként, hogy nem a mostanában divatos agresszív kinézetet majmolják: a 3008-as, ha nem is szép, de mindenképpen egyéniség. Tekintélyes méretű a „szája” sok krómmal, a hasmagasságot is megemelték.

Benn a hangulat elsőre (másodikra is) kellemes. Világos van – hála az üvegtetőnek –, ránézésre és tapintásra is nagyon jók az anyagok, minden masszívnak, tartósnak tűnik. Áttekinthetőek a műszerek. A középkonzolon a Mini-től lopott billenő kapcsolókat találunk – de ugye, azok csak akkor néznek ki jól, ha sok van belőlük: így mindegyiknek ki kellett találni valami funkciót. Innen állítgatható hát a kormány fölötti kis műanyaglap, amiről a sebességen kívül az előttünk lévő autótól való távolságot is megtudhatjuk másodpercben. Meglepő, hogy a 2 másodperc távolság (ami az autópályán ajánlott) a valóságban olyan nagy, hogy szinte senki sem tartja be. Szintén ilyen „vadászgép” kapcsolóval működtethető a vészvillogó: ez megnehezíti a szokásos magyar udvariaskodási szokást, ugyanis körülményes elérni és elég kicsi is a gombja. A klímát és a hifit is tanulni kell, de gyorsan megszokható, Bár USB nincs, csak a csúcshifiben – de még ez a közepes is olyan szépen és tisztán szólt, hogy ennél jobb nem kéne. Tárolórekeszből nincs hiány, a két ülés között pedig egy akkora hűthető üreg van, mint egy kisebb hűtőszekrény. A kétemeletes csomagtartó is tisztességes méretű, a ledönthető alsó perem pedig segít a bepakolásban.

Az 1.6 THP motor a bizonyíték arra, hogy van még jövője a benzineseknek. Elég, ha azt mondom hogy a franciák a BMW-vel együtt fejlesztették? Olyan is. A legjobb benne, hogy hihetetlen alacsony fordulatszámról már megindul, lefulladni vele lehetetlenség. Kétezer felett pedig tisztességesen gyorsul a 150 lóerővel, s ezért nem kell kifizetnünk a gatyánkat: 8 liter alatt eljárt – sok autópályával, de nem túlságosan kímélő módban. A váltó puhán és határozattan kapcsolható, a hat sebességet nagyon jól elosztották. Terepjárási képessége kimerül a feláras Grip Control kapcsolóval, amivel gyakorlatilag az ESP-t tudjuk ötféleképpen beállítani havas, homokos stb. útfelületre. Sajnos a tesztautónkból ez a tétel kimaradt, de senki ne várjon tőle csodát – a Dakaron meg főképp ne akarjon elindulni vele.

Közvetlen konkurense a Nissan Qashqai és a Ford Kuga: árban és méretben is. Valószínűleg ezért akarják úgy eladni, mint terepjárót, pedig a 3008-as inkább egy nagy családi autó. A nőknek kifejezetten tetszik mivel a magas építés miatt jól kilátnak belőle, a gyerekek pedig bámészkodhatnak a hatalmas tetőablakon. Valamivel ötmillió felett indul az ár, de az általunk tesztelt változat sem kerül hatmilliónál sokkal többe.

A 3008-as nem szép, viszont tisztességesen megtervezett és jól összerakott autó benyomását kelti. Az első Peugeot amit jó szívvel ajánlhatok, ha valaki a kategóriáról kérdez.

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!