Szekták karmaiban

Feri nyolc éve vált el a feleségétől, ekkor jól menő vállalkozása és egy okos, húszéves egyetemista lánya volt. A válás békésen zajlott, apa és lánya kapcsolata igen jó maradt. A lány idővel lediplomázott, Budapesten kapott állást. Mindene megvan, szép nagy lakás Zuglóban, jó autó, jó fizetés, csak barátokra és udvarlóra nem talált a fővárosban. Aztán, úgy két éve egyre furcsábban kezdett viselkedni. Elmondta, hogy személyiségfejlesztő tanfolyamra jár, és rengeteg új barátot szerzett. Egyre többször kaptuk hazugságon. Kiderült, otthagyta az állását, eladta a kocsiját, árulja a lakását, vagy talán azóta el is adta. Jelenleg öten-hatan bérelnek egy lakást, hogy pontosan hol, azt nem is tudjuk. Hónapokig nem látjuk, telefonját nem veszi fel. Amikor nemrég találkoztunk, láttuk, hogy sovány, kopott a ruhája, és enni sem volt hajlandó nálunk. Hiába támadjuk a szc. „egyházat”, hiába érvelünk, hiába akarunk segíteni, süket és vak. Mit tehetnénk, hogy ne menjen teljesen tönkre az élete?

Üdvözlettel:
„Tehetetlenség” jeligére

Kedves Asszonyom!
Együttérzéssel olvastam levelét. Valóban, nagyon sok országban indítottak már pereket ez ellen a csoportosulás ellen, amely rengeteg hívőt szerzett magának. Gazdagsága, sok befolyásos tagja miatt gyökeret tudott ereszteni elsősorban Amerikában, de évek óta Európában, így Magyarországon is. Mivel bejegyzett kisegyház, senki nem akadályozhatja meg, hogy felnőtt, önálló emberek csatlakozzanak hozzá.

Ezért sajnos jogi lehetőség nem sok van arra, hogy családtagjukat, úgymond, kiszabadítsák a szc. befolyása alól. Meglehet, önök úgy gondolják, fondorlattal vették el a lánytól a javait, de a lány nyilván azt mondja, önként adta oda. Így jogilag nem különbözik attól, mint amikor például egy katolikus nő beáll apácának, és ingatlanját a szerzetesrendre ruházza. Egyelőre csak abban reménykedhetnek, hogy a lánynak egyszer felnyílik a szeme, és elszakad tőlük. Ez már sokszor megesett szekták karmaiba került fiatalokkal, és az említett „egyház” esetében is. De addig is ne támadják a számára szent ügyet, bánjanak vele megértően és szeretettel, mert különben örökre elveszíthetik. Egyébként, ha van számítógép a családban, különböző fórumokon megtalálhatják a sorstársakat, talán kapnak valami biztató információt.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes