Barátság a házasságon túl

Ugyanis Vera barátnőm és férje valahogyan meg tudták valósítani azt, hogy amikor a nagy baráti körükben megtörténtek a válások, nem voksoltak le egyik fél mellett sem, hanem külön-külön mindkettejükkel tovább barátkoztak, s ily módon elfogadták a későbbi társat is. Szerintem ez nagyszerű dolog! Sehol még nem találkoztam ilyen megértő, normális magatartással. Sőt, inkább azt tapasztalom, hogy egy há¬zaspár válásakor egyiküktől a barátok is „válnak”. Általában a gyengébb féltől, ami azért szomorú, mert annak ilyenkor volna a legnagyobb szüksége a támogatásra.

Visszatérve a tegnap estére, ahogy fokozódott a hangulat, egyszer csak azt láttam, hogy két házaspár nagyokat nevetgélve, oldottan trécsel. Az egyikből az asszony, a másikból a férfi tizenöt évvel ezelőtt még egymás házastársai voltak. Mint később meg¬tudtam, két közös gyerekük miatt eddig sem voltak rosszban, de ilyen jót korábban soha nem beszélgettek, pláne négyesben. A harmadik exházaspárnak viszont nincs közös gyermeke. Annak idején, vagy húsz éve, haragban váltak el, azóta még csak nem is látták egymást. És most mi történt? A két asszony, a férfi régi és új felesége a konyhában, kávéfőzés közben elkezdett egymással csevegni. Aztán a férjek is odaszivárogtak, és hamarosan már gyermekeik képét mutogatták egymásnak, és végül képesek voltak úgy társalogni, mint régi, jó ismerősök. Lehet, hogy így kellene?
Üdvözlettel: Olga

Kedves Olga!
Bizony, valahogy így kellene. Évről évre több a válás, családok esnek szét, egykor szerelmes párok gyűlölködnek. Persze nehéz kulturált válásra biztatni azt a felet, amelyik lelkileg vagy anyagilag kifosztva érzi magát. De ha már a dolog megesett, jobb lezárni az életnek ezt a fejezetét, és nem a sérelmeken rágódni. Azért egyre több a jó példa erre is. Én még olyan válást is láttam, ahol kezdetben a közös gyerek miatt volt jó a viszony, aztán pedig őszintén összebarátkozott a két házaspár. Barátok lettek a férjek, a régi meg az új, sőt, ami talán nehezebb, a két asszony is, olyannyira, hogy az új gyerekek megszületésekor egymást kérték fel keresztszülőknek.

Persze, ez azért ritkaság, meg valójában nincs is rá szükség. De az ön által elmesélt eset is azt mutatja, néha csak az alkalom hiányzik, hogy saját magunk fölé emelkedjünk.
Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes