Vándorló pulik

Amely sok-sok évvel ezelőtt kezdődött, amikor is egy Tatjána nevű zoológusnő negyven magyar pulit vitt az akkori Szovjetunióba. Az egyik kis pulinak azonban sehogy sem akaródzott szovjetnek állni, ezért Csapnál meglógott, és meg sem állt az onnan 8 kilométerre lévő Eszenyig, ahol is az egyik gazdánál otthonra talált. Valamivel később levélírónk egy háromfázisos villanyórát juttatott ennek a pulikutyás embernek, aki cserébe neki adta a kutyust. A puli tehát megint útnak indult, ezúttal az onnan 30 kilométerre lévő Mezőkaszonyba. Igen ám, de ez a puli valahogy egyáltalán nem szerette a turistáskodást, így hát – bár a borjúpörkölt vacsorát azért befalta – a nyitva maradt kiskapun át megint csak kereket oldott. Keresték mindenütt, arra is gondoltak, hogy a puli határsértőként visszament Magyarországra, mígnem kiderült, hogy a hajnal már a régi, eszenyi illetékességű gazda küszöbén köszöntötte a nyakig vizes, sáros kis pulit… Ez a levélrész aztán így ér véget: „nekem bezzeg sokáig kellett nyaliznom neki, míg végül elfogadott, és itthon érezte magát nálunk…”

Eddig hát megvolnánk. Hanem nemrégiben újabb baleset történt: szilveszter éjszakáján, a petárdázás miatt eltűnt az új, egyéves pulija. Őt is keresték, két megyei lapban is „köröztették”, de minden hiába. Ezért arra gondolt Petneházy úr, hogy hátha ez a kiskutya is visszavágyott Magyarhonba, s a Mezőkaszonytól néhány kilométerre lévő Barabáson, Gelénesen, Bereg¬darócon vagy más, tiszaháti településen talált menedéket, s új otthont magának. „Meggyőződésem, hogy azon a vidéken is élnek segítőkész magyar emberek, akik olvassák a Szabad Földet” – fejezi be levelét a puliját sirató Petneházy István. Kedves tiszahátiak, nem láttak véletlenül arrafelé egy kisebbségi sorba keveredett magyar pulit?

És egy másik levél Jakabszállásról. Feladóját, Farkas Vilmosnét nagy bánat érte: a tanyájuk felé tartó vadászok, a szeme láttára egyszerűen agyonlőtték a garázs mellett heverésző, gyönyörű, szelíd, fajtatiszta cicáját, akit hat évvel ezelőtt 25 ezer forintért vett. Ő ugyan feljelentést tett a rendőrségen, de ott megszüntették a nyomozást, mondván: a tettes ismeretlen. Levélírónk kérdi, mit tegyen, hiszen ő látta, hogy az orgoványi vadásztársaság két embere volt a tettes. Hát akkor semmiképpen ne hagyja annyiba a történteket, forduljon immár a tettesek nevével, személyleírásával az ügyészséghez; ezek a macskaölő hősök el kell, hogy nyerjék megérdemelt büntetésüket!