Mi is az a szociális fóbia?

A nyilvánosság elé kilépés, a másokkal való kapcsolatteremtés a félénk, zárkózott, szorongó ember számára minden nap új kihívást jelent. A szégyenlőseknek nagy erőpróba a vizsgázás, a másik nemmel történő kapcsolatteremtés, de még a felettesekkel való beszélgetés is. Ők alkotják a szociális fóbiával küszködők  táborát.

Többnyire azokból lesznek szociálisan szorongók, akik már kisgyermek korukban is félénkek, visszahúzódóak voltak. A fiatalok akkor képesek kilábalni a szégyellőségből, a túlzott zárkózottságból, ha a szüleiktől megfelelő lelki támogatást, megerősítést kapnak. Ez azért lényeges, mert azok a csemeték, akik az óvodában, majd később az iskolában kerülik a másokkal való kapcsolatot, a legtöbben önbizalomhiányban szenvednek. Jellemzőjük az elszigeteltség, az új élmények kerülése, a rossz benyomások elraktározása. Ha új közösségbe kell menniük, hárítanak, s azonnal megfájdul a fejük vagy a hasuk.

Ha mindezen sem a szülő, sem a szakember nem képes idejekorán segíteni, a szociális fóbia felnőtt korra még erősebbé és markánsabbá válik. Az elszigetelődést erősíti az örökös tévénézés, a számítógépezés, sőt a túlzásba vitt olvasás is. Hasonlóképpen káros, ha a szülő nem kezeli egyenrangú partnerként a gyermekét, ha másoknak megengedi, hogy megalázzák és leszidják. Mindez a gyermekben a szégyen és a védtelenség nyomasztó érzését kelti, ami pedig ideális talaja a félénkségnek és a gátlásosságnak.

A félénk embereknek negatív az önképük, azt hiszik, hogy semmiképpen nem szerethetőek, s csak akkor lesznek teljes értékűek, ha megfelelnek mások elvárásainak. Ezzel együtt erős vágy él bennük az elismerés után, mégis attól félnek, hogy elutasítják őket, vagy kirekesztettek lesznek.

A felmérések szerint ha egy társaságban idegen emberek jönnek össze, a háromnegyedük szorongást érez. A beszélgetéshez azok alkalmas partnerek, akik többször is ránéznek a többiekre, laza a testtartásuk, nem állnak karba font kézzel, nem ülnek keresztbe tett lábbal. Ugyanakkor ne számítsunk barátkozásra azokkal, akik szorosan egymás mellett foglalnak helyet, csak a fejüket fordítják felénk, feszengenek, s csupán az alkalmas pillanatot keresik a távozásra.

Akinek a szociális fóbiája tartóssá válik, feltétlenül ki kell derítenie, hogy nem valamiféle lelki zavar – például depresszió – váltja ki a gondot. Ilyenkor mindenképpen javasolt szakember segítségét kérni.