Skoda Yeti: Legenda leszek!

A minap elszörnyülködtem: egy jól felszerelt dízel Skoda Fabia kombi 5,5 millió forintba kerül, ami – akárhogy is nézzük a dolgot – megfizethetetlenül drága. Hiába, a Volkswagen-konszernnél elkérik az árát a minőségnek, a dízelmotorjaikat pedig annyira jónak és különlegesnek tartják, hogy nem szégyellik milliós felárral adni. Persze jók, de megérnek ennyit?

A Skoda Yeti hobbi-szabadidőautó, más néven kompakt SUV – magyarul meg egy közepes méretű, megemelt hasmagasságú, alibi négykerékhajtású kocsi. A kategória nagyon kapós, mert az emberek szeretnek 10 centivel mások felett utazni, sok csomagot bepakolni, időnként az aszfaltútról letérni. Bő a kínálat, akadnak is versenytársak dögivel: a Rav4, a Ford Kuga, a Nissan Qashqai is erre játszik rá. A forma, ugye, szubjektív dolog, nekem speciel nem nagyon tetszik a Yeti. Oldalról még rendben van, nem olyan amorf, mint a Roomster, de elölről azok a nagy gülüszemek nem mondhatók túl esztétikusnak. Nagynak tűnik, pedig a Tiguannál 20 centivel rövidebb, egyébiránt az Octavia alapjaira épül.

A minőségre belül nem lehet panasz: ahova nyúlunk, minden puha, jó tapintású. A kapcsolók, gombok finoman működnek, németesen egyértelmű az ergonómia, inkább érzelemmentes, mint izgalmas. Az üléspozíció hihetetlen határok között állítható, nehezen tudnék olyan testalkatú sofőrt elképzelni, aki ne találná meg a kényelmes helyzetet. Az ülés párnázása kevésbé kemény, mint a Volkswageneké, amolyan arany középút a franciák és a németek között. Hely elöl-hátul is van, de a csomagtartó átlagon alulira sikeredett. Igaz, hogy a hátsó támlák lehajthatók és tologathatóak is, de azért egy szabadidőautótól méltatlan a 405 liternyi térfogat.

A középkonzolt a nagy méretű érintőképernyő foglalja el, amiben navigáció nincs. Így látványos és felvágós, de ahhoz, hogy a hifit állítgassuk, igazándiból felesleges – sokkal jobban jönne egy USB csatlakozó. Nem úgy az üvegtető, ami ráadásként nyitható is, sőt még bogárfogó hálót is applikáltak az elejére: kellemes hangulatot varázsol az amúgy sötét színekből építkező beltérnek.

A motor – a sokat emlegetett két literes dízel – 140 lóerővel. Szép, jó, erős, de valahogy nekem mégis elég lenne az 1,2-es TSI 105 lóval. A dízel úgy 2500 és 3500 fordulat között mutatja ki a foga fehérjét, előtte és utána sem az igazi, így gyakran kell váltogatni. Viszont 80-as tempó felett, hatodikban nagyon kellemes utazóautó: a 130-at 2000-es fordulaton tartja, csendesen és stabilan. A vezetés érdekes módon annyira nem könnyű: hihetetlenül érzékeny a kuplung, bárki lefullad vele az elején. A fogyasztás a várakozásoknál rosszabbul alakult majdnem 8 literre sikeredett – igaz, hogy négykerékhajtás meg nagy kasztni, de akkor is sok. Van off-road kapcsoló, ami segít a terepen, de a Yetit úgysem extrém körülményekre tervezték – a havas domboldal vagy a laza földút gond nélkül megy neki.

Váltani könnyű, talán túlságosan is, semmi ellenállása nincs a szerkezetnek, de egyértelműen megtalálható rajta minden sebességfokozat. A parkolóasszisztens is jópofa dolog: bekapcsolva, ha megfelelő méretű helyet érez, jelez és megától tekeri a kormányt. Vicces, hogy csak a jobb oldalra tudunk vele beállni – úgy látszik, a cseheknél nincsenek egyirányú utcák.

Elfogadnám a Yetit, mert nem olyan felvágós, mint egy Tiguan, de nagyjából ugyanazt tudja. Szépnek nem nevezném, de legalább van egyénisége és tisztességesen összerakták. Tesztautónk hétmilliós ára kicsit túlzás: az alapmotoros, közepes felszereltségű változat csak 5,1 millió, az azért jóval barátságosabb ár és pont elég mindenre. A Yeti tehát létezik, és fontos tényező a szegmensben – a konkurenciának fel kell kötni a gatyát.

Bármelyik fotóra kattintva megnyílik a képgalériánk!