Virágnévnapok: Nárcisz, a kedvelt

A nárcisz 20-30 centiméterre növő, hagymás évelő vadvirág, napjainkban mintegy harminc fajtáját termesztik. A vadon élő változat – amelynek vadnárcisz vagy fehér nárcisz a neve – nedves, árnyékos rétek lakója. A hegyi tisztásokon 1600 méterig fellelhető. Feltűnő a fehér lepelvirága, közepén a gyűrű alakú, narancsvörössel szeget melléklepellel.

Már a régi görögök is kedvelték, sőt termesztették is, elsősorban a belőle sajtolt, erősen illatos olajáért. Jó tudni, hogy az egész növény mérgező! A későbbiekben sok nép fogadta kedvencei közé, elsősorban is az angolszászok, mint a havasi rétek és legelők gyönyörű tavaszi virágdíszét.

A nárcisz a kert napos részén díszlik szépen, a sötét tónusú cserjék, az örökzöld fák és bokrok előterében különösen mutatós. A rendszeresen nyírt gyepbe ne ültessük, mert ha a tavaszi elvirágzás után (még a lombozatuk visszahúzódása előtt) lekaszáljuk, a tő nem tud kifejlődni, így a virághagyma is elsatnyul.

A nárcisz többféle jelkép hordozója. A nyugati kultúrában, az önimádat, az önzés, a hiúság megtestesítője, míg Kínában a gazdagság és a szerencse szimbóluma. Mivel virágzása a kínai új év kezdetére esik, a megújulás jelképeként is számon tartják.

Szomszédságunkban, a romániai Brassó mellett terül el a híres nárcisz mező, ahol májusban több millió virág bontja szirmait a tölgyek között. Ilyenkor rendezik ott a nárcisz-fesztivált.