Betoppanó anyós

Nekem a saját szüleimmel van gondom. Nagyon rendes emberek, sok áldozatot hoztak azért, hogy testvéremet és engem iskoláztassanak, elindítsanak az életbe. Szeretem is őket, persze, de van egy szokásuk, ami borzasztóan zavar, férjemet is, engem is. Amióta megszületett a két gyermekünk, egyáltalán nem tartják tiszteletben a magánéletünket. Értesítés nélkül beállítanak, mintha a telefont még nem találták volna fel.

Anyunak kulcsa van a lakásunkhoz, és ezt minden aggály nélkül használja is. Egy héten legalább kétszer-háromszor jönnek, a legkülönbözőbb időpontokban. Valamelyik este sikerült korán lefektetnem a gyerekeket, éppen egy pohár bort iszogattunk a férjemmel és bevallom, szerelmes estére készülődtünk.

Egyszer csak zörren a kulcs, nyílik az ajtó és berobog anyu, kétszatyornyi étellel megrakodva... Azt hittem, a férjem felrobban, de csak elvonult, és mire anyukám egy óra múlva elment, én a férjemnek már csak a hátát láttam a hálószobában...

Az a fő gondom, hogy nem akarom a szüleimet megbántani, elvégre még ezt a lakást is ők vették nekem, aminek a kulcsát anyu oly nagy becsben tartja. De azt is látom, hogy a férjem kezd besokallni. Meg hát engem is bosszant, hogy bejelentkezés nélkül berontanak. Egyszer próbáltam anyunak óvatosan pedzegetni a témát, de leintett: mi vagy te, államelnök, hogy be kell hozzád jelentkezni? De ez a minapi eset most nagyon felbosszantott, félek, hogy nagy összeveszés lesz a vége.

Üdvözlettel: Diana

Kedves Diana!
Azért idéztem ilyen hosszan a leveléből, mert esetük eléggé tipikus. Gyakori, hogy a szülők nehezen emésztik meg, hogy gyermekük felnőtt lett és saját élete van. Amikor pedig a kis unokák is megjelennek, puszta segítő szándékból is néha „túltengenek”. Úgy gondolom, csakis az őszinte beszéd segíthet. Gondolja végig, először apukájával vagy anyukájával érdemesebb-e leülni néhány szóra. Mondja el neki a múltkori esetet, hangsúlyozza, hogy milyen ritka a kettesben, nyugalomban töltött estéje férjével, amit bizony, ők megzavartak. Kérje meg, jelöljenek ki közösen egy napot a nagyszülői látogatásra, és mindenki ahhoz tartsa magát. Ha kedves akar lenni, akkor azon kívül is hívja meg néha őket, ha egy jót főzött vagy egy közös kirándulásra. Meglátja, ha kedvesen mondja meg nekik mindezt, elfogadják. A kulcsot pedig mindig felejtse belülről a zárban, hadd kopogjanak.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes