Simonka és a macskák

És hát akkor itt ez a másik történet.
A macskacsapat két nagyobb és egy kisebb egyedből áll. A nagyok egyike cirmos, a másik trikolór: vörös, barna és fehér. A kicsi pedig fekete-fehér. Nagyjából egykorúak, a két nagyobb ráadásul testvér is, a kicsi valahogy utólag került a házhoz, de már voltak gyerekei, az egyiket éppen Laci szomszédék kapták. Vagyis legalább három és fél cicát etetek. S ahogy írtam, mióta beköltöztünk, leginkább suttyomban igyekszem Simonka éberségét kijátszva enni adni a menetrend szerint érkező nyivákoló bandának.

Ami persze nem megy, mindenki természetesen tud a másikról, vagyis a macskák Simonról és fordítva. Ezért hát eleinte a cicmacsok leginkább a kerítés tetejéről vagy a fáról pásztázták az udvart, figyelve, merre jár Simon, de a múló napokkal egyre több időt töltöttek a földön. Aztán az eleinte szélvészgyors menekülés tempója lassabbá vált, rájöttek, hogy ez a ménkű nagy berni pásztor mire egyáltalán meg tudja fordítani majd' hetvenkilós tömegét, ők már régen a szomszédban vannak. Még később már csak úgy tessék-lássék bújták át a kerítést, ha Simon megpróbálta felvenni a kapcsolatot velük, mígnem hétfőn megtörtént az első összeorrolás: a cirmos minden bátorságát összeszedve közelítette meg a fekvő állapotú Simont, majd létrejött az első orrösszedörzsölés, hogy aztán ismét egy kis üldözés következzen, de ez már tényleg csak a kutya-macska barátságnak szólt…

Valószínűleg mindkét fél békés természetű, s még valószínűbb, hogy a macskák az új vendég érkezte miatt sem akarták feladni megszokott és hát szerényen szólva is kifogástalanul működő éttermüket, ami amúgy a mi konyhánkat jelentené. Igaz viszont, hogy a kaját nem közösen fogyasztják el, mert attól tartok, hogy béke ide, béke oda, Simon egy falatot sem hagyna a macskanépnek.

Hanem a kis fehér-fekete terhes, s mivel vagy két napja nem látom, majdnem biztos, hogy szült. Vagyis itt állok ma még három és fél rám hagyott macskával, akik a jövő héten akár már tízen is lesznek. A Kutyapostás előre szól olvasóinak, hogy: segítség! Illetve, ahogy interneten szokás a kiabálást jelölni: SEGÍTSÉG! Én ugyanis Kutya- és nem Macskapostás volnék, de ha rám marad ez a tucatnyi szőrmók, hát félek, hogy a mostanihoz hasonlóan elárasztja a női macskajaj ezt a csinosnak mondható férfirovatot is…