Tanulási zavar: disz-es a gyerek?

Iskolai emlékeinkből tudjuk, hogy minden osztályban volt egy-két igazán rossz tanuló. Azok, akik soha nem tudták, hol tartunk az olvasott szövegben, akiknek az írását nem lehetett elolvasni, és ha mégis sikerült, kiderült, hogy hemzseg a hibáktól. Rajtuk köszörülte a nyelvét tanár és diák egyaránt. Az ő szüleik voltak hetente raporton az igazgatónál, mert valamiben, ugye, mindenkinek ki kell tűnnie. Ha a tanulásban nem megy, legyen a „rosszalkodás”. Rossz tanulók ma is jócskán vannak. De már csak kisebb számban olyanok, akik „csak” lusták. Sokukról hamar kiderül, valamilyen részképességzavarral küzdenek.

A „specifikus tanulási zavarok” kifejezés olyan tünetegyüttes összefoglaló elnevezése, melynek meghatározása, eredete, de még a tünetek maguk is vitatottak. Az elnevezés azonban jól érzékelteti, hogy az ilyen zavarokkal élő gyerekek a tanulásban a szokásostól eltérő képességeik miatt nem tudnak megfelelően teljesíteni. A diszlexia, a diszgráfia és diszkalkulia is a tanulási zavarok egy-egy formája.

– Mindezek persze csak addig érdekes adatok, míg egy alkalommal nekünk nem mondja azt a tanító néni, hogy diszlexiás a gyerekünk – meséli Anna, a ma már egyetemista Bálint anyukája. Anna maga is pedagógus volt. Látta ő már Bálint óvodáskorában a figyelmeztető tüneteket. Jelezte is az óvónőknek, hogy fia nem úgy fogja az evőeszközöket, ahogy az a korosztályában szokás, és valahogy a rajzolás sem köti le igazán, de mindig azt a választ kapta: majd megérik, nem kell aggódni. Nem is aggódott, csak figyelt és várt. Aztán az általános iskola negyedik osztályára már Bálint 130-as IQ-ja – amely addig szorgalmasan korrigálta a diszfunkciós problémát – nem bírta tovább a terhelést, és mindenki számára nyilvánvalóvá vált: Bálint diszlexiás.

Az óvoda oda nem figyelése sokat nehezített Bálint fejlesztésén, hiszen a probléma iskoláskor előtti felfedezése nagyon fontos.

– Óvodáskorban még a nagy mozgások– (kúszás, mászás és így tovább – újratanulása, a finommotorika fejlesztése sokkal hatékonyabb lehet – mondja a logopédus. – A diagnózis azért is rendkívül fontos, hogy kiszűrjük az úgynevezett áldiszlexiát, amely a rossz tanulási vagy tanítási módszerek miatt alakulhat ki, esetleg okozhatja a nem megfelelő gyakorlás is. Ha azonban beigazolódik a valódi probléma, akkor a Nevelési Tanácsadó a következő lépés, ahol a tanulási zavarral küzdő gyerek javaslatot kap a további teendőkre, mentességekre.

– Sajnos, a Nevelési Tanácsadó után aztán sokszor megakad a továbblépés – meséli Bálint édesanyja –, hiszen csak szakértői bizottság adhat olyan papírt a tanulási zavarról, amivel a gyerek iskolája emelt fejkvótát kap a tanuló után. Ennek hiányában a heti 2-3-szori ingyenes fejlesztést sem tudja biztosítani az iskola.

– Ilyen bizottság Budapesten négy van, és minden megyében egy-kettő, ami rendkívül kevés – veszi vissza a szót a logopédus. – Ők állapítják meg a Speciális Nevelési Igényt (SNI-t). Ha a bizottság megállapította az SNI-t, akkor megoldódnak a financiális problémák és folyamatos kontroll mellett ugyan, de ilyen papírral az érettségin, nyelvvizsgán vagy akár KRESZ-vizsgán is jár mentesség. Azt azonban minden érintett szülőnek tudnia kell, hogy a szakértői bizottság vizsgálatát neki magának is joga van kérni, nem kell hozzá beutaló.

– Sok a buktató, a nehézség – folytatja Anna –, de minden megoldható, csak szeretni és figyelni kell a gyereket. Én ma zenész vagyok, több állami kitüntetést kaptam, de életem legnagyobb sikerének azt tartom, hogy Bálint ma boldog egyetemista, aki mindent elsajátított, amit tanulási zavar nélkül felnövő társai.

„Egyéni fejlesztési tervre nincs szüksége minden gyermeknek, viszont egyéni odafigyelésre igen. Nincs két egyforma tanuló, nem lehet mindenki számára tökéletesen megfelelő közoktatást kitalálni. Mindazonáltal a tanítás lehet elfogadhatóan sokszínű és személyre szóló.”

Az egyik hipotézis szerint enyhe agyi traumák, vagy az agy fertőző betegségeinek következtében létrejövő, funkcionális károsodások okozzák a tanulási zavarokat, és azok súlyossága a károsodás mértékétől függ.

„A specifikus tanulási zavar, mint például a diszlexia, nem betegség, ezért nem is gyógyítható. Egész életre kiható kognitív sajátosságokról van szó, amely megfelelő környezeti háttér mellett nem válik zavarrá, deficitté. A diszlexia nem fogyatékosság, hanem kisebbségi sajátosság, ezért nem gyámolítandóak a diszlexiások.”

A diszlexiánál a szavakkal kapcsolatos zavarról, nehézségről van szó, de a jelenség ennél összetettebb. A hagyományos meghatározás szerint a diszlexiás gyerek értelmi képességeihez, az iskolában és otthon befektetett gyakorlás mennyiségéhez, módszertani lépésekhez képest feltűnően elmarad az olvasás, írás megtanulásában. Azaz diszlexiásnak azt tekintik, aki sok hibával, lassan olvas, és az olvasott szöveget sem érti pontosan.

„Az oktatásnak szembe kell néznie azzal a ténnyel, hogy a környezet megváltozásával eltérő képességű gyerekek kerülnek iskolába. Nem lehet a hagyományos oktatási módszerekhez ragaszkodni, amikor, akiknek a tanítás szól, már régen nem ugyanolyan képességekkel rendelkeznek, mint azok, akik számára valamikor ezeket a módszereket kidolgozták.”

A diszgráfia, az íráskészség gyengesége gyakran társul diszlexiával. A diszgráfiás gyerek írásképe rendezetlen. Görcsös, sokszor hibás a ceruzafogása, és az írószert erősen rányomja a papírra. A vonalvezetésben egymáshoz hasonló betűket összetéveszti. A diszgráfiás helyesírása hibás. Írástempója lassú.

„Az iskola a társadalom előszobája, így igazán nem közömbös, hogy miképpen értékeli magát az egyén a tanulás sikerességének fényében. Nem véletlen, hogy a lelki betegségekkel küzdők között kétszer annyi tanulási zavarral felnőtt egyént azonosítanak, mint az átlagos populációban.”

A diszkalkulia kifejezés számolási zavart takar. A diszkalkuliás embernek a számokkal való manipulálás, a számadatok kezelése okoz gondot. Gyakoriak az időérzékeléssel, a térbeli tájékozódással és a mennyiségek becslésével kapcsolatos nehézségek is.

(Az idézetek: Gyarnathy Éva: Diszlexia című munkájából valók.)