Tartózkodó család

Az esküvőnk óta eltelt idő alatt is csak azt érzem: nem igazán fogadnak be, bármit is teszek. Én nagycsaládból jöttem, négyen vagyunk testvérek – én vagyok a legkisebb –, már mindannyian gyerekekkel, legszűkebb körben is tizenhatan üljük körül a nagy ebédlőasztalt Erdélyben. És akkor még a nagynénik, nagybácsik, keresztszülők, unokatestvérek hadáról nem is szóltam, akikkel minddel nagyon jóban vagyok. Legboldogabb napjaim, amikor negyedévente hazamegyünk látogatóba. Egyébként a férjem is imádja őket, teljesen feloldódik ebben a körben.

Férjem nagyon rendes és kedves fiú. A főiskolán ismerkedtünk meg, és hamar házasság lett belőle. Az ő családja egy nagymamából és a szüleiből áll, itt generációkra visszamenőleg mindenki egyke volt, úgyhogy Lali teljes rokonsága e három főből áll. Finom, csendes emberek, a lakás patikatiszta, egy hétköznapi vacsorához is hófehér terítő, porcelántányér, három-négy evőeszköz jár. Halkan és keveset beszélgetnek, akkor is csak általános témákról. Amikor először berobbantam ide, fülsiketítőnek éreztem a saját hangom és nevetésem, hiszen megszoktam, hogy nálunk mindig ricsaj van, hatalmas nevetések, egyszerre beszél mindenki. Megpróbáltam visszafogni magam, de egyáltalán nem tudok hozzászólni az ő témáikhoz, ülök, mint a kuka. Néha udvariasan megkínálnak, de ők sem nagyon szólnak hozzám. Ez nagyon bánt, főleg most, hogy első gyermekemet várom. A férjem szerint ne izgassam magam, semmi bajuk velem, de ők ilyenek. Tényleg nyugodjak bele ebbe a semmilyen kapcsolatba?

Üdvözlettel: Emőke

Kedves Emőke!
Szerintem a férjének van igaza: ne izgassa magát. A babavárás hormonviharában a kismamák néha felnagyítva látják a problémákat. Igen, jobb lenne mindenkinek, ha ugyanolyan meleg, vidám légkör lenne a dunántúli családban is, mint az erdélyiben. De az ilyesmit nem lehet erőltetni. Igen, az az ideális, ha egy házasságra lépő pár hasonló környezetből származik, de ez nem mindig jön össze. Majd igyekezzen a saját gyermekével és férjével kialakuló kis családjában meghonosítani azt a fajta hangulatot, amit annyira hiányol.

De azért nem kell lemondania anyósáékról sem! Én már most is úgy látom, hogy részükről is kommunikációs zavarról van csak szó, nem ellenszenvről. És ha megérkezik a kisbaba, nagyon sokat fog melegedni a légkör, hiszen az unoka még a legtartózkodóbb hölgyek-urak szívét is meglágyítja.

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes