Elszállt a galambpiac

Füzesgyarmaton Gyulai Gábor, mezőgazdasági vállalkozó két ólban 1200 pár húsgalambot tart. Öt-hat éve a nyúltenyésztés jövedelmezősége megcsappant, ezért olyan állatot keresett, aminek a tartása már hagyománnyal rendelkezik. Mivel a rendszerváltás előtt az áfészek évente 980 tonna húsgalambot vásároltak föl, azt gondolta, ezzel is próbálkozik.

– Kapcsolataim révén és az internet segítségével találtam német, olasz és svájci piacot – emlékszik vissza az agrármérnök. – A húsgalambokat feldolgozva adom el: az egerbocsi vagy a kunágotai baromfivágóhídon levágatom, és vákuumcsomagolásban jut el a fogyasztóhoz. Mivel a saját állományom kevésnek bizonyult a nyugati piacokra, tenyésztő társakat kerestem. Több mint ezren jelentkeztek, de ötvenen kezdték el a termelést, és közülük hosszú távon csak öt bizonyult komolynak. A tavalyi év első felében már vágógalambot adtunk el havonta a német, az osztrák és az olasz piacon.

Gábor két éve nyert a fiatal gazdáknak kiírt pályázaton, és a támogatásból francia, illetve olasz húshibrideket hozott be, mert ezekkel jóval gazdaságosabb a termelés. Az 1200 pár galambot két 200 négyzetméteres zárt ólban tartja. Az ólak közepén folyosó vezet végig, ezekből nyílnak a négyszer négyméteres bokszok: egy-egy bokszban 55-60 pár galamb él. Szemestakarmányt ad nekik, amit saját receptúra alapján készített granulált galambtáppal egészít ki. A galambokat négyhetes korukban vágatja le, és 40 dekás súllyal csomagolja őket.

– A húsgalamb a drága élelmiszerek közé tartozik – mondja a fiatal agrárvállalkozó –, a német kiskereskedők 20 eurót is elkérnek kilójáért, ezzel szemben a csirke csak 4-5 euróba kerül. Itthon sem olcsó, ráadásul alig lehet kapni. Az egyik áruházláncnál négyezer forint kilója, és hetente csupán néhány tíz kilót tudnak eladni. Pedig van egy szűk réteg, amely igényli, hetente öt-hat telefonhívást is kapok, hogy hol lehet galambhúst venni. A hal és a nyúl után ez a legegészségesebb, magas a fehérjetartalma. Régen a betegeknek vagy a kismamáknak galamblevest vittek a kórházba, a királyi lakomákon pedig töltött galambot szolgáltak fel.

Az értékesítési gondok miatt fél éve már nem a piacra, hanem a fagyasztókamrának dolgoznak, ezért leállították a vágást. Igyekeznek új piacokat keresni, tárgyalnak oroszokkal, ukránokkal, kínaiakkal, japánokkal, de azt tapasztalják, a francia termelők olyan jelentős támogatásban részesülnek, hogy velük nehéz versenyezniük. Szerencsére a füzesgyarmati mezőgazdasági vállalkozás több lábon áll. A húsgalamb mellett megmaradt a nyúl és a baromfi is.

– Két-három év alatt sikerült kialakítanunk a hazai húsgalambtartást, kidolgoztuk a tartástechnológiát és a takarmányozást. Megbízható partnerekre találtunk az egerbocsi és a kunágotai vágóhídban. Képesek vagyunk évi 8-10 tonna galambhúst előállítani. Nemzetközi viszonylatban ez nem nagy mennyiség, csak még nem találtuk meg azt a nagykereskedőt, aki ezt el tudná adni. Nemcsak a fogyasztók, a termelők is hívnak telefonon, többen szeretnének húsgalambbal foglalkozni, de egyelőre mindenkit lebeszélek róla. Talán ha elmúlik a válság, vagy sikerül új piacot találnunk...