Ford Transit Econetic: Fér még, Feri?

A haszongépjármű más kategória, Itt a divat nem igazán számít, munkaeszközről van szó, ami legyen strapabíró, fogyasszon keveset és ne romoljon el. Hogy eközben pedig jól érzi-e magát a sofőr, az nem annyira fontos: ezeket az autókat ugyanis a legritkább esetben vezeti majd az, aki megvette. Aki azt várja el új járgányától, hogy ne vigye, hanem hozza a pénzt.

A dobozforma tehát adott, a Transit arcát pedig általában a születés utáni két hétben annyira megszokjuk, mint tulajdon anyánkét. Nem feltűnő jelenség, a szürkeségből – vagy inkább fehérségből, mert ez az uralkodó színválasztás – csak valami jó eltalált színnel tud kitörni: ilyen a tesztautónk mélykék árnyalata is. Meglepően magasra kell felkapaszkodni ahhoz, hogy beülhessünk, ami a nagy hasmagasságnak köszönhető, mellyel a Transit alkalmassá válik a sáros építkezéseken való közlekedésre is.

Az üléspozíció és különösen a kormány dőlésszöge teherautós, mégis kényelmesen vezetünk. A korábban sokat kritizált váltó végre felkerült a középkonzolra, így már a középső – harmadik – ülés sem használhatatlan. A belső visszapillantó tükör hiányzik, de minek is lenne, mikor az autó hátfalán nincs ablak. Van azonban helyette egy monitor, ami a tolatókamera képét közvetíti, így még egy kölyökkutyát sem fogunk csak azért elütni, mert nem láttuk. A csaknem 300 ezer forintos extra a széria tolatóradarral nagyon nagy segítség – nem éredemes megspórolni. Még jobb lenne, ha a tolatókamera nem csak hátramenetbe kapcsoláskor, hanem folyamatosan, afféle digitális visszapillantóként működne.

A raktér még a rövid tengelytávú változatban is hatalmas, a kerékdobok alig zavarnak be, az oldalajtóval pedig a pakolás is könnyű. Hat és fél köbméter áll rendelkezésre, ami szinte százszázalékosan kihasználható. A kisebb tengelytávú változatok – mint a mi tesztautónk is – fronthajtással, a hosszabbak hátsókerék-hajtással készülnek. Ez az a méret, amivel bármely normál parkolóhelyre is még be lehet állni, vagy egy szűk utcában is elférünk.

Az Econetic verzióban egy 2,2-es dízelmotor dolgozik, 115 lóerővel. A motor üresen repíti, de megpakolva is könnyedén mozgatja a karosszériát. Ahhoz azonban, hogy kihasználhassuk az Econetic legfőbb előnyét – a gazdaságosabb fogyasztást –, vissza kell vennünk a vezetési stílusból. Így simán hozható a gyári 7 liter körüli átlagfogyasztás, ami ekkora autótól nagyon jó eredménynek számít.

A takarékosság jegyében a váltót is átdolgozták. hosszú áttételű, hatodikban 1800 alatt marad a fordulatszám. A műszerfalon kis nyilak segítenek, hogy mikor váltsunk, de igazából ebben többet segít a motor hangja. Érdekes, hogy a végsebesség 110 km/h, mondván, hogy efelett már megnő a fogyasztás, s az egy Econetic modellhez nem méltó. Pedig a 130 is szabályos autópályán, s miért ne siethetne valaki, vállalva a magasabb üzemanyagköltséget? Elég lett volna egy figyelmeztető lámpa, ami 110 felett jelez, hogy nem attól fogva vagyunk elég takarékosak és környezettudatosak.

Transitot már nettó 3 millió forintért is kapunk, míg az Econetic változat – széria ESP-vel, CD-s rádióval és klímával – már majdnem öt millió plusz áfa. Ám ezért az árért gazdaságosan üzemeltethető, környezetbarát, nagyon jól használható dobozost kapunk, ahol sem a dinamikáról, sem a pakolhatóságról nem kell lemondanunk. Piros pont a Fordnak, hogy a fogyasztás gyári adatai nem túlzóak, s hogy egy keveset fogyasztó dízellel is ennyire használható maradt a Transit.

Bármelyik fotóra kattitntva megnyílik a képgalériánk!