Hogyan neveljünk jó gyereket?

Imola szép, okos, kedves kislány, többévi várakozás után született, nagy boldogságot hozva. Rendkívül eleven természetű, cserfes, talpraesett kis leányzó. Ha azt mondom, hogy egész nap be nem áll a szája, egyáltalán nem túlzok. Ami sokszor nagyon szórakoztató, de néha kissé fárasztó. Bevallom, amikor tízórányi munka után hazamegyek, leginkább csendre és nyugalomra vágynék. De persze, ilyenkor még játék jön, meg hancúrozás, amit legtöbbször nagyon élvezek én is, de néha azért kihagynám. Ezt meg ő nem akarja megérteni, és ilyenkor óriási hisztit csap. Ettől meg én leszek ideges. Attól meg a nejem pörög be, és rám szól, hogy miért nem vagyok képes a kicsivel játszani, amikor annak az a nap fénypontja, ha én hazaérek. Szó szót követ, én meg úgy érzem, ketten vannak ellenem.

A másik: a feleségem nem tudja megtanítani arra, hogy rendesen viselkedjen az asztalnál. Nem jó evő, játszik az étellel, piszkálgatja, szétkeni, a nejem meg könyörög neki minden falat miatt. Ez is olyan idegesítő, hogy néha már elzavarom az asztaltól. A feleségem azt mondja, kár volt nekem gyereket szülnie, mert nem vagyok apának való. De szerintem az vagyok, hiszen az életemet adnám a lányomért. Csak éppen nem bírunk vele, az egy¬szemmel, pedig az én anyám négyet simán elkormányzott, apámnak meg csak ránk kellett néznie és már ugrottunk is…

Üdvözlettel: Ferenc

Kedves Ferenc!
Hát bizony változnak az idők, mutasson nekem egy mai gyermeket, akit egy szemvillanással el lehet irányítani. Főleg nem egy háromévest. Úgy gondolom, Imola még nagyon kicsi, nem lehet tőle annyit elvárni, mint amit ön elvárna. Nincs még sem olyan fejlett időérzéke, sem annyi kitartása, sem annyi empátiája, hogy ráérezzen, mikor kellene kicsit békén hagynia apát. De önt sem tartom rossz apának, csak fáradtnak és kicsit türelmetlennek. Azt javaslom, azokon a napokon, amikor különösen kimerülten ér haza, kérjen egy félórát a családtól, vegyen egy fürdőt vagy üldögéljen kicsit a kertben. De aztán adja át magát a kislányának, hiszen számára borzasztóan fontos az a két óra, amit este apjával tölthet. Vissza nem térő, szép és kedves időszak ez, próbálja meg ön is így látni. Ha meg a gyerek lefeküdt, ön is pihenhet. S még egy: ha feleségével vitatkoznak, pláne, ha a gyerek nevelésén, soha ne őelőtte tegyék!

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes